< Salmenes 147 >
1 Halleluja! For det er godt å lovsyngja vår Gud, for yndelegt er det, og lovsong høver vel.
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 Herren byggjer upp Jerusalem, han samlar dei burtdrivne israelitar.
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 Han lækjer deim som hev sundbrote hjarta, og bind um deira verkjande sår.
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 Han set tal på stjernorne, han nemner deim alle med namn.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Stor er vår Herre og veldug i magt, på hans vit er det ikkje mål.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 Herren held dei spaklyndte uppe, dei ugudlege bøygjer han ned til jordi.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Syng for Herren med takkesong, syng lov for vår Gud med cither!
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 han som tekkjer himmelen med skyer, han som lagar regn for jordi, han som let det veksa gras på fjelli.
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Han gjev feet for, ramn-ungarne som ropar.
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 Han hev ikkje hug til hestens styrke, han hev ikkje hugnad i mannsens leggjer.
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 Herren hev hugnad i deim som ottast han, deim som ventar på hans miskunn.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Jerusalem, prisa Herren, Sion, lova din Gud!
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 For stengerne på dine portar hev han gjort faste, han hev velsigna dine born i deg.
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 Han gjev dine grensor fred, han mettar deg med den feitaste kveite.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 Han sender sin tale til jordi, fort spring hans ord.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 Han som gjev snø som ull, han strår ut rim som oska.
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 Han kastar sin is som småe stykke; kven kann standa for hans kulde?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 Han sender sitt ord og smeltar deim, han let vinden sin blåsa, då renn vatn.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 Han hev kunngjort sitt ord for Jakob, sine fyresegner og rettar for Israel.
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 Soleis hev han ikkje gjort med noko folk, og hans rettar - deim kjenner dei ikkje. Halleluja!
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!