Salmenes 146

1 Halleluja! Mi sjæl, lova Herren!

Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

2 Eg vil lova Herren so lenge eg liver, syngja lov for min Gud medan eg er til.

Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

3 Set ikkje lit til hovdingar, til ein menneskjeson som ikkje kann hjelpa.

Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

4 Fer hans ande ut, so vender han attende til si jord, den dagen er det ute med hans tankar.

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

5 Sæl er den som hev Jakobs Gud til hjelp, som vonar på Herren, sin Gud!

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

6 han som hev skapa himmel og jord, havet og alt som i deim er, han som er trufast til æveleg tid,

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

7 han som gjev dei nedtyngde rett, han som gjev dei hungrige brød. Herren løyser dei bundne.

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

8 Herren opnar augo på dei blinde, Herren reiser dei nedbøygde, Herren elskar dei rettferdige,

Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

9 Herren varar dei framande, farlause og enkjor held han uppe, men han villar vegen for dei ugudlege.

Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

10 Herren skal vera konge æveleg, din Gud, Sion, frå ætt til ætt. Halleluja!

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!