Salmenes 146

1 Halleluja! Mi sjæl, lova Herren!

Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

2 Eg vil lova Herren so lenge eg liver, syngja lov for min Gud medan eg er til.

Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

3 Set ikkje lit til hovdingar, til ein menneskjeson som ikkje kann hjelpa.

Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

4 Fer hans ande ut, so vender han attende til si jord, den dagen er det ute med hans tankar.

elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

5 Sæl er den som hev Jakobs Gud til hjelp, som vonar på Herren, sin Gud!

Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

6 han som hev skapa himmel og jord, havet og alt som i deim er, han som er trufast til æveleg tid,

ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

7 han som gjev dei nedtyngde rett, han som gjev dei hungrige brød. Herren løyser dei bundne.

jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

8 Herren opnar augo på dei blinde, Herren reiser dei nedbøygde, Herren elskar dei rettferdige,

az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

9 Herren varar dei framande, farlause og enkjor held han uppe, men han villar vegen for dei ugudlege.

az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

10 Herren skal vera konge æveleg, din Gud, Sion, frå ætt til ætt. Halleluja!

Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!