< Salmenes 135 >
1 Halleluja! Lova Herrens namn, lova, de Herrens tenarar,
Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
2 de som stend i Herrens hus, i fyregardarne til vår Guds hus!
A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3 Lova Herren, for Herren er god! Syng lov for hans namn, for det er yndelegt.
Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!
4 For Jakob hev Herren valt seg ut, Israel til sin eigedom.
Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
5 For eg veit at Herren er stor, og vår Herre er meir enn alle gudar.
Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6 Herren gjer alt det han vil i himmelen og på jordi, i havi og i alle djup,
Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7 han som let eim stiga upp frå enden av jordi, gjer eldingar til regn, som fører ut or sine gøymslor vind,
Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.
8 han som slo dei fyrstefødde i Egyptarland både av folk og fe,
A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig.
9 som sende teikn og under midt i deg, Egyptarland, mot Farao og alle hans tenarar.
Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10 Han som slo mange heidningefolk og drap megtige kongar,
A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat:
11 Sihon, amoritarkongen, og Basans konge Og, og alle Kana’ans kongerike,
Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12 og gav deira land til arv, til arv for Israel, sitt folk.
És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
13 Herre, ditt namn varer æveleg, Herre, ditt minne frå ætt til ætt.
Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.
14 For Herren skal døma sitt folk og ynkast yver sine tenarar.
Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt.
15 Heidninge-avgudar er sylv og gull, eit verk av menneskjehender.
A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16 Dei hev munn, men talar ikkje, dei hev augo, men ser ikkje,
Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17 dei hev øyro, men høyrer ikkje, og ingen ande er i deira munn.
Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18 Som desse er, vert dei som lagar deim, alle som set si lit til deim.
Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, a kik bíznak bennök.
19 Israels hus, lova Herren! Arons hus, lova Herren!
Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20 Levis hus, lova Herren! De som ottast Herren, lova Herren!
Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21 Lova vere Herren frå Sion, han som bur i Jerusalem! Halleluja!
Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!