Salmenes 130

1 Ein song til høgtidsferderne. Or djupet ropar eg på deg, Herre!

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 Herre, høyr på mi røyst, lat dine øyro merka mi bønerøyst!

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Dersom du, Herre, vil gøyma på misgjerningar, Herre, kven kann då standa?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 For hjå deg er forlatingi, at dei skal ottast deg.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 Eg vonar på Herren, mi sjæl vonar, og eg ventar på hans ord.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 Mi sjæl ventar på Herren meir enn vaktmenner på morgonen, vaktmenner på morgonen.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Venta, Israel, på Herren! for hjå Herren er nåden, og stor utløysing er hjå honom.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 Og han skal løysa Israel frå alle deira misgjerningar.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.