Salmenes 129

1 Ein song til høgtidsferderne. Mykje hev dei trengt meg alt ifrå min ungdom - so segje Israel -

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

2 mykje hev dei trengt meg alt ifrå min ungdom; men dei hev ikkje fenge bugt med meg.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

3 På min rygg hev pløgjarar pløgt, dei hev gjort sine forer lange.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

4 Herren er rettferdig, han hev hogge av reipi til dei ugudlege.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

5 Dei skal skjemmast og vika attende alle som hatar Sion.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

6 Dei skal verta som gras på taki, som visnar fyrr det fær veksa;

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

7 slåttaren fær ikkje handi full, og bundelbindaren ikkje eit fang.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 Og dei som gjeng framum, segjer ikkje: «Herrens velsigning vere yver dykk, me velsignar dykk i Herrens namn!»

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!