Salmenes 126

1 Ein song til høgtidsferderne. Då Herren førde Sions fangar heim att, då var me som drøymande.

Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

2 Då fylltest vår munn med lått, og vår tunga med fagnadrop. Då sagde dei millom heidningarne: «Store ting hev Herren gjort mot desse.»

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

3 Store ting hev Herren gjort mot oss, og me vart glade.

Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

4 Herre, før du våre fangar heim att som bekkjer i Sudlandet!

Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

5 Dei som sår med tåror, skal hausta med glederop.

A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

6 Dei gjeng av stad og græt og ber sitt såkorn. So kjem dei att med fagnadrop og ber sine kornband.

A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.