< Salmenes 112 >
1 Halleluja! Sæl er den mann som ottast Herren, som hev si store lyst i hans bodord.
Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
2 Hans avkjøme skal vera veldugt på jordi, ætti av dei ærlege skal verta velsigna.
Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3 Det er velstand og rikdom i hans hus, og hans rettferd stend æveleg fast.
Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4 Det renn upp eit ljos i myrker for dei ærlege, nådig, miskunnsam og rettferdig er han.
Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
5 Vel gjeng det den mann som er miskunnsam og gjev lån, han held uppe si sak i retten.
Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6 For dei skal ikkje rikka honom i all æva, den rettferdige skal vera i ævelegt minne.
Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7 For vond tidend skal han ikkje ræddast; hans hjarta er fast, det lit på Herren.
Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
8 Hans hjarta er trygt; han ræddast ikkje, til dess han ser med lyst på sine fiendar.
Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9 Han strår ut, gjev til dei fatige, hans rettferd stend alltid, hans horn skal verta upplyft med æra.
Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
10 Den ugudlege skal sjå det og harmast, han skal skjera tenner og tærast upp, det dei ugudlege hev lyst til, vert upp i inkje.
Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.