< Salmenes 110 >

1 Av David, ein salme. Herren sagde til min herre: «Set deg ved mi høgre hand, til dess eg legg dine fiendar til skammel for dine føter!»
Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
2 Ditt veldes kongsstav skal Herren retta ut frå Sion; ver herre midt imillom dine fiendar!
A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3 Ditt folk møter viljugt fram på ditt veldes dag; i heilagt skrud kjem din ungdom til deg som dogg or fanget på morgonroden.
A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
4 Herren hev svore, og han skal ikkje angra det: «Du er prest til æveleg tid etter Melkisedeks vis.»
Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
5 Herren ved di høgre hand knasar kongar den dag han vreidest.
Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
6 Han dømer millom heidningarne, fyller upp med lik, han knasar hovud utyver den vide jord.
Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
7 Or bekken drikk han på vegen, difor lyfter han hovudet høgt.
Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

< Salmenes 110 >