Salmenes 109
1 Til songmeisteren; av David, ein salme. Min lovsongs Gud, teg ikkje!
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2 For dei hev late upp sin ugudlege og falske munn imot meg, dei hev tala imot meg med ljugartunga.
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 Med hatfulle ord hev dei kringsett meg og ført strid imot meg utan årsak.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4 Til løn for min kjærleik stod dei imot meg, endå eg berre bed,
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5 dei hev lagt vondt yver meg til løn for godt og hat til løn for min kjærleik.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6 Set ein ugudleg yver honom, og lat ein klagar standa ved hans høgre hand!
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7 Når han vert dømd, lat honom ganga skuldig ut, og lat hans bøn verta til synd!
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8 Lat hans dagar verta få, lat ein annan få hans embætte!
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9 Lat hans born verta farlause og kona hans enkja!
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 Lat hans born flakka ikring og beda seg, lat deim ganga som tiggarar frå sin øydelagde heim!
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11 Lat okerkallen leggja snara um all hans eigedom, og framande plundra hans avling!
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12 Lat ingen finnast som hyser miskunn imot honom, og ingen som ynkast yver hans farlause born!
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13 Lat hans etterkomarar ganga til grunnar og deira namn verta utstroke i næste ættled!
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 Hans fedra skuld vere i minne hjå Herren, og syndi åt mor hans verte ikkje utstroki!
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15 Dei vere alltid for Herrens åsyn, og han rydje deira minne ut av jordi,
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16 av di han ikkje kom i hug å gjera miskunn, men forfylgde ein arm og fatig mann, og ein hjarteskræmd og vilde drepa honom.
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17 Han elska forbanning, og denne kom yver honom, han lika ikkje velsigning, og denne kom langt burt frå honom.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18 Han klædde seg i forbanning som sitt klædeplagg, og ho trengde som vatn inn i hans liv, og som olje i hans bein.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19 Lat henne verta honom til ei kåpa som han sveiper seg i, og til eit belte som han alltid bind um seg!
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20 Dette vere løni frå Herren åt mine motstandarar, og åt deim som talar vondt imot mi sjæl!
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 Og du, Herre, Herre, gjer vel imot meg for ditt namn skuld, etter som di miskunn er god, so berga meg!
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22 For arm og fatig er eg, og mitt hjarta er gjenomstunge i meg.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23 Som ein skugge når han lengjest, kverv eg burt, eg vert jaga burt som ein grashopp.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24 Mine kne er ustøde av fasta, og holdet mitt misser feita.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25 Og eg hev vorte til spott for deim; når dei ser meg, rister dei på hovudet.
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26 Hjelp meg, Herre min Gud, frels meg etter di miskunn!
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 so dei må kjenna, at dette er di hand, at du, Herre, hev gjort det.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Dei forbannar, men du velsignar, dei stend upp, men vert skjemde, og din tenar gled seg.
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29 Mine motstandarar skal klæda seg i skjemsla og sveipa seg i si skam som i ei kåpa.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 Eg vil takka Herren storleg med min munn, og midt imillom mange vil eg lova honom.
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31 For han stend på høgre sida åt den fatige til å frelsa honom frå deim som dømer hans sjæl.
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
