Salmenes 106
1 Halleluja! Prisa Herren, for han er god, for æveleg varer hans miskunn!
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Kven kann fullt ut nemna Herrens velduge verk, forkynna all hans lov?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Sæle er dei som tek vare på det som rett er, den som gjer rettferd til kvar tid!
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Herre, kom meg i hug med den godhug du hev for ditt folk, gjesta meg med di frelsa!
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 so eg kann skoda lukka åt dine utvalde, gleda meg med ditt folks gleda, rosa meg med din arv.
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Me hev synda med våre feder, me hev gjort ille, me hev vore ugudlege.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Våre feder i Egyptarland agta ikkje på dine under, dei kom ikkje i hug dine mange nådegjerningar, men dei var tråssuge ved havet, ved Raudehavet.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Men endå frelste han deim for sitt namn skuld, av di han vilde kunngjera si magt,
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 og han truga Raudehavet so det vart turt, og han let deim ganga gjenom djupi som på slette marki,
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 og han frelste deim frå hans hand som hata deim, og løyste deim ut or fiendehand,
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 og vatn gøymde deira motstandarar, ikkje ein vart att av deim.
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 Då trudde dei på ordi hans, då song dei hans lov.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 Men snart gløymde dei hans gjerningar, dei bia ikkje på hans råd;
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 men dei fekk ein gir i seg i øydemarki, og dei freista Gud på den ubygde stad.
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 Då gav han deim det dei vilde hava, men sende tærande sjukdom yver deira liv.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 Og dei vart ovundsjuke på Moses i lægret, på Aron, Herrens heilage.
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Då opna jordi seg og slukte Datan, og ho let seg att yver flokken åt Abiram,
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 og det kveiktest eld på flokken deira, ein loge brende upp dei ugudlege.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 Dei gjorde ein kalv ved Horeb og tilbad eit støypt bilæte,
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 og dei bytte burt si æra for bilætet av ein ukse som et gras.
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 Dei gløymde Gud, sin frelsar, som hadde gjort store ting i Egyptarland,
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 undergjerningar i Khams land, skræmelege ting ved Raudehavet.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Og han tenktest til å tyna deim, dersom ikkje Moses, hans utvalde, hadde kasta seg imillom for hans åsyn til å avvenda hans vreide, at han ikkje skulde øydeleggja.
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 Og dei vanvyrde det herlege landet, dei trudde ikkje ordet hans,
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 og dei knurra i sine tjeld, høyrde ikkje på Herrens røyst.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 Då lyfte han si hand imot deim til å slå deim ned i øydemarki,
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 og slå deira etterkomarar ned millom heidningarne og spreida deim kring i landi.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 Og dei batt seg saman med Ba’al-Peor, og dei åt av offer til dei daude,
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 og dei vekte harm ved si åtferd, og ei plåga braut ut millom deim.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Då stod Pinehas fram og heldt dom, og plåga stilltest;
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 og det vart rekna honom til rettferd frå ætt til ætt æveleg.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 Og dei vekte vreide ved Meribavatnet, og det gjekk Moses ille for deira skuld;
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 for dei var tråssuge mot hans ande, og han tala tankelaust med sine lippor.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 Dei øydelagde ikkje dei folki som Herren hadde tala med deim um,
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 men dei blanda seg med heidningarne og lærde deira gjerningar,
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 og dei tente deira avgudar, og desse vart deim til ei snara,
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 og dei ofra sine søner og døtter til magterne,
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 og dei rende ut skuldlaust blod, blod av sine søner og døtter som dei ofra til Kana’ans avgudar, og landet vart vanhelga med blodskuld.
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 Og dei vart ureine ved sine gjerningar og dreiv hor ved si åtferd.
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 Då loga Herrens vreide upp imot hans folk, og han stygdest ved sin arv.
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 Og han gav deim i handi på heidningar, og dei som hata deim, vart herrar yver deim,
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 og deira fiendar trengde deim, og dei laut bøygja seg under deira hand.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Mange gonger fria han deim ut, men dei var tråssuge og sjølvrådige, og dei kom reint i vesaldom for si misgjerning.
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 Men han såg til deim då dei var i naud, med di han høyrde deira klagerop.
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 Og han kom i hug si pakt for deim, og han ynkast etter si store miskunn.
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 Og han let deim finna miskunn hjå alle som hadde fanga deim.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Frels oss, Herre vår Gud, og samla oss frå heidningarne, so me kann prisa ditt heilage namn, rosa oss av ditt lov!
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Lova vere Herren, Israels Gud, frå æva og til æva! Og alt folket segje: Amen. Halleluja!
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
