Salmenes 105
1 Prisa Herren, kalla på hans namn! Kunngjer millom folkeslagi hans storverk!
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Syng for honom, syng honom lov! tala um alle hans under.
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Rosa dykk av hans heilage namn, hjarta glede seg hjå deim som søkjer Herren!
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Spør etter Herren og hans magt, søk hans åsyn alltid!
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Kom i hug hans under som han hev gjort, hans undergjerningar og domsordi frå hans munn,
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 de, etterkomarar av Abraham, hans tenar, søner åt Jakob, hans utvalde!
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 Han er Herren, vår Gud, yver all jordi gjeng hans domar.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 Han kjem æveleg i hug si pakt, det ord han sette fast for tusund ætter,
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 den pakt han gjorde med Abraham, og sin eid til Isak;
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 og han gjorde det til ein rett for Jakob, for Israel ei æveleg pakt,
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 med di han sagde: «Deg vil eg gjeva Kana’ans land til arvlut.»
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Då dei var ein liten flokk, få og framande der,
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 og dei vandra frå folk til folk, frå eitt rike til eit anna folk,
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 let han ingen mann få gjera valdsverk mot deim, og han refste kongar for deira skuld:
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 «Rør ikkje dei eg hev salva, og gjer ikkje vondt med mine profetar!»
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Og han kalla hunger inn yver landet, kvar studnad av brød braut han sund.
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Han sende ein mann fyre deim, til træl vart Josef seld.
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 Dei plåga hans føter i lekkjor, i jarn vart han lagd,
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 til den tid då hans ord slo til, då Herrens ord viste at han var uskuldig.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 Då sende kongen bod og løyste honom, Herren yver folkeslag gav honom fri.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 Han sette honom til herre yver sitt hus, til å råda yver all hans eigedom;
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 so han skulde binda hans hovdingar etter sin vilje og læra hans eldste visdom.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 Og Israel kom til Egyptarland, og Jakob budde som gjest i Khams land.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 Og han let folket sitt aukast mykje og gjorde det sterkare enn fiendarne.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 Deira hjarto vende han um, so dei hata hans folk og lagde løynderåder upp mot hans tenarar.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 Han sende Moses, sin tenar, Aron som han hadde valt ut.
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 Dei gjorde hans teikn imillom deim og under i Khams land.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Han sende myrker og gjorde det myrkt, og dei var ikkje ulyduge imot hans ord.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 Han gjorde vatni deira til blod, og han drap deira fiskar.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 Deira land kom til å kreka av froskar, jamvel i salarne til deira kongar.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 Han tala, og det kom flugesvermar og my i heile landet deira.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 Han gav deim hagl for regn, logande eld i landet deira,
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 og han slo ned deira vintre og fiketre og braut trei sund i landet deira.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 Han tala, og det kom engsprettor og grashoppar i uteljande mengd,
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 og dei åt upp all grode i deira land, og dei åt upp frukti av marki deira.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 Og han slo alt fyrstefødt i landet deira, fyrstegrøda av all deira kraft.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 Og han førde deim ut med sylv og gull, og det var ingen i hans ætter som snåva.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Egyptarland gledde seg då dei drog ut; for rædsla for deim hadde falle yver deim.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 Han breidde ut ei sky til skyggje og eld til å lysa um natti.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 Dei kravde, og han let vaktlar koma, og med himmelbrød metta han deim.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 Han opna berget og vatn rann ut, det gjekk som ei elv gjenom turrlendet.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 For han kom i hug sitt heilage ord, Abraham, sin tenar,
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 og han førde sitt folk ut med gleda, sine utvalde med fagnadrop,
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 og han gav deim landi åt heidningarne, og folkeslags arbeid tok dei til eigedom,
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 at dei skulde halda hans fyresegner og taka vare på hans lover. Halleluja!
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
