Salmenes 104
1 Lova Herren, mi sjæl! Herre min Gud, du er ovleg stor, i høgd og herlegdom er du klædd.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Han sveiper seg i ljos som i eit klædeplagg, han spanar ut himmelen som ein tjeldduk,
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 han som timbrar sine høgsalar i vatni, han som gjer skyerne til si vogn, han som fer fram på vengjerne åt vinden.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Han gjer vindar til sine englar og logande eld til sine tenarar.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Han grunnfeste jordi på stolparne hennar, ho skal ikkje verta rikka i all æva.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Djupe vatn lagde du yver henne som eit klæde, yver fjelli stod vatni.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 For ditt trugsmål flydde dei, for ditt toremål skunda dei seg burt
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 - fjell steig, dalar sokk - til den staden som du hadde grunnfest for deim.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Ei grensa sette du, som dei ikkje skulde skrida yver, dei skal ikkje atter skulde leggja seg yver jordi.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Han sender uppkomor fram i dalarne, millom fjelli renn dei.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Dei vatnar alle villdyr på marki, villasni sløkkjer torsten sin.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Yver deim bur himmelens fuglar, millom greinerne syng dei.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Han vatnar fjelli frå sine høge salar, jordi vert metta av den frukt du skaper.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Gras let han gro for feet, og vokstrar til gagn for folk til å få brød fram or jordi,
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 og vin som gled menneskjehjarta, til å lata andlitet skina av olje, og avla brød som styrkjer menneskjehjarta.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Herrens tre vert metta, Libanons cedrar som han hev sett,
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 der fuglane byggjer reir, storken som hev sitt hus i cypressarne.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Dei høge fjelli er for steinbukkarne, bergskortorne er til livd for fjell-grevlingarne.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Han gjorde månen til tidarmerke; soli kjenner si nedgangstid.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Du sender myrker, og det vert natt, då krek alle villdyr i skogen fram.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Dei unge løvor burar etter ran, og dei krev si føda av Gud.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Soli gjeng upp, då dreg dei seg heim og legg seg inn i sine bol.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Menneskja gjeng ut til si gjerning, til sitt arbeid alt til kvelds.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 Kor mange dine gjerningar er, Herre! Du gjorde deim alle med visdom, jordi er full av det du hev skapt.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Sjå havet, det store og vide! Der krek det i uteljande mengd av dyr både små og store.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Der gjeng skipi, Livjatan som du hev laga til å leika seg der.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Alle ventar dei på deg, at du skal gjeva deim føda i si tid.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Du gjev deim, dei sankar, du let upp handi, dei vert metta med godt.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Du løyner ditt andlit, dei vert forskræmde, du tek burt deira ande, dei døyr og dei vender attende til dusti si.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Du sender ut din ande, dei vert skapte, du nyar upp att skapnaden åt jordi.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Herrens æra vare æveleg, Herren glede seg i sine gjerningar!
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Han som skodar på jordi og ho skjelv, han som rører fjelli og dei ryk.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Eg vil syngja for Herren so lenge eg liver, eg vil lovsyngja min Gud so lenge eg er til.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Gjev min tale kunde tekkjast honom! Eg vil gleda meg i Herren.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Gjev syndarar måtte kverva burt frå jordi, og ugudlege ikkje lenger finnast! Lova Herren, mi sjæl! Halleluja, lova Herren.
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
