Salmenes 103
1 Av David. Lova Herren, mi sjæl, og alt som i meg er, love hans heilage hamn!
A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2 Lova Herren, mi sjæl, og gløym ikkje alle hans velgjerningar!
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3 Han som tilgjev all di skuld, han som lækjer alle dine brester,
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4 han som løyser ditt liv frå gravi, han som kryner deg med nåde og miskunn,
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5 han som mettar din prydnad med godt, so du vert ung att som ørnen.
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6 Herren gjer rettferdsverk og rett mot alle som er under trykk.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7 Han kunngjorde sine vegar for Moses, sine gjerningar for Israels born.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8 Miskunnsam og nådig er Herren, langmodig og rik på miskunn.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9 Han trættar ikkje alltid og gøymer ikkje æveleg på vreide.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10 Han gjer ikkje med oss etter våre synder og gjev oss ikkje lika for våre misgjerningar.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11 For so høg som himmelen er yver jordi, so er hans miskunn veldug yver deim som ottast honom.
Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12 So langt som aust er frå vest, let han våre misgjerningar vera burte frå oss.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13 Som ein far miskunnar borni, so miskunnar Herren deim som ottast honom.
A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14 For han veit kva slag skapning me er, han kjem i hug at me er dust.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15 Eit menneskje, som gras er hans dagar, som blomen på marki, soleis blømer han.
Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16 Når vinden fer yver honom, er han ikkje meir, og staden hans veit ikkje meir av honom.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17 Men Herrens miskunn er frå æva og til æva yver deim som ottast honom, og hans rettferd er mot barneborn,
De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18 mot deim som held hans pakt, og som kjem i hug hans fyresegner og liver etter deim.
Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19 Herren hev sett sin kongsstol i himmelen, og hans rike råder yver alle ting.
Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20 Lova Herren, de hans englar, de velduge kjempor som set hans ord i verk, med di de lyder på røysti av hans ord!
Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21 Lova Herren, alle hans herar, de hans tenarar som gjer hans vilje!
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22 Lova Herren alle hans verk på alle stader i hans rike! Lova Herren mi sjæl!
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
