Salomos Ordsprog 1
1 Ordtøke av Salomo, son til David, konge yver Israel.
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Av deim kann ein læra visdom og age og skyna vituge ord.
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Og få age so ein vert klok, rettferd og rett og rettvisa.
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Dei kann gjeva dei urøynde klokskap, ungdomen kunnskap og ettertanke -
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 so den vise kann høyra og auka sin lærdom og den vituge verta rådklok.
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Dei gjev skyn på ordtak og myrke ord, ord frå dei vise og gåtorne deira.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Otte for Herren er upphav til kunnskap, uvitingar vanvyrder visdom og age.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Høyr etter, son min, når far din deg agar, og kasta’kje frå deg det mor di deg lærer!
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 For det er ein yndeleg krans for ditt hovud, og kjedor kring halsen din.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Son min, når syndarar lokkar deg, samtykk ikkje!
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Um dei segjer: «Kom med oss! Me vil lura etter blod, setja fella for den skuldlause utan grunn;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Me vinna oss alle slag skattar, og fyller husi våre med rov;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 du skal få lutskifte saman med oss, alle skal me ha same pungen.» -
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Son min, gakk ikkje då på vegen med deim, haldt foten din burte frå deira stig!
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 For føterne deira spring til vondt og er snøgge til å renna ut blod.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Men fåfengt breier dei netet for augo på alle fuglar.
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 Dei lurer på sitt eige blod og set eit garn for sitt eige liv.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 So gjeng det kvar som riv til seg med ran, det drep sin eigen herre.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Vismøyi ropar på gata og lyfter si røyst på torgi.
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 På gatehyrna preikar ho midt i ståket, i porthallar og kring i byen ho talar:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 «Kor lenge vil de fåkunnige elska fåkunna, og kor lenge vil spottarar ha hug til spott, og dårar hata kunnskap?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Snu dykk hit når eg refser! So skal åndi mi fløyma for dykk, og eg skal kunngjera dykk mine ord.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Eg ropa og de vilde ikkje høyra, og ingen agta på at eg rette ut handi,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 De brydde dykk ei um all mi råd, og ansa ikkje mitt refsings ord,
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 So skal eg då læ når de ulukka fær, eg skal spotta når det som de ræddast kjem,
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 når det de ræddast kjem som eit uver, og uferdi dykkar fer hit som ein storm, når trengsla og naud kjem på dykk.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Då vil eg ikkje svara når de ropar på meg, dei skal naudleita etter meg, men ikkje finna meg.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Av di dei hata kunnskap og forsmådde otte for Herren,
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 ikkje lydde på mi råd, vanyrde all mi påminning,
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 skal dei eta frukt av si åtferd og verta mette av sine råder.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 For einvisa drep dei einfaldne, og tryggleiken dårarne tyner.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Men den bur trygt, som høyrer på meg, verna um ulukke-rædsla.»
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
