Salomos Ordsprog 7
1 Son min, tak vare på ordi mine, og gøym mine bodord hjå deg!
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Tak vare på bodordi mine, so skal du liva, og på læra mi som din augnestein!
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Bitt deim på fingrarne dine, skriv deim på hjartetavla!
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Seg til visdomen: «Du er mi syster», og kalla vitet din ven,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 so dei kann deg vara frå annanmanns kona, frå ei framand kvinna med sleipe ord.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 For gjenom vindauga mitt, gjenom rimarne glytte eg ut.
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Då såg eg millom dei fåkunnige, eg gådde ein uviting millom dei unge,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 som smaug um hyrna på gata, tok vegen til hennar hus,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 i skumings-stundi, mot kvelden, i kolmyrke svarte natti.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Då kom kvinna imot han i skjøkjebunad og innful i hjarta -
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 bråkande er ho og vill, heime hev ho’kje ro.
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Snart på gata, snart på torgi, med kvart hyrna stend ho på lur -
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Ho tok fat på han og kysste han, og med ubljug uppsyn sagde ho til han:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 «Eg hev på meg eit gilde-offer, og eg held min lovnad i dag.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Difor gjekk eg ut imot deg, vilde leita deg upp, og eg fann deg.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Mi seng hev eg reidt med tæpe, med egyptiske roselakan.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Eg hev skvett utyver mi lega myrra, aloe og kanel.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Kom til ein kjærleiks rus alt til morgons, lat oss hyggja oss saman i elskhug!
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 For mannen er ikkje heime, han er på ferd langt burte,
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 pengepungen tok han med seg, ved fullmånetid kjem han heim.»
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Ho fekk lokka han med all si sterke fyreteljing, forførde han med sine sleipe lippor.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Han fylgjer henne straks, som ein ukse gjeng til slagt, som i fotjarn til tukt for dåren,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 til dess pili kløyver hans livr, som fuglen skundar til snara og veit ikkje at det gjeld livet.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Og no, søner, høyr på meg, og lyd på det munnen min talar!
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Ei vende du hjarta til hennar vegar, vimra ikkje på hennar stigar!
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 For mange med ulivssår hev ho felt, og stort er talet på deim ho hev drepe.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
