Salomos Ordsprog 5
1 Son min, gjev agt på min visdom, lut øyra ned til mitt vit!
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 So du kann halda deg gløggtenkt, og lipporne gøyma på kunnskap.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 For honning dryp av skjøkjelippor, og hennar gom er sleipar’ enn olje,
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 men til slutt er ho beisk som malurt, kvass som eit tvieggja sverd.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Ho gjeng ikkje livsens stig, gålaus vinglar ho vegvill.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Og no, søner, høyr på meg, og vik ikkje frå det munnen min mæler!
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Lat din veg vera langt frå henne, kom’kje nær til husdøri hennar!
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Annars gjev du din vænleik til andre, åt ein hardstyrar åri dine.
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Av di eiga vil framande mettast, det du samla med stræv, kjem i annanmanns hus,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 so du lyt stynja til slutt når ditt hold og kjøt er upptært,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 og segja: «Kor kunde eg hata tukt, og hjarta mitt vanvyrda age?
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Kvi høyrde eg ikkje på meistrarne mine, og lydde på deim som lærde meg?
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Nær var eg komen ille i det midt i mengdi som sat til tings.»
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drikk or din eigen brunn, det som renn or di eigi kjelda!
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Skulde kjeldorne dine renna på gata, vatsbekkjerne dine ute på torgi?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Lat deim vera berre for deg, og ikkje for framande med deg!
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Kjelda di vere velsigna, gled du deg i din ungdoms viv.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Elskhugs-hindi, ynde-gasella - barmen hennar alltid deg kveikje, stødt vere du trylt av hennar kjærleik.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Kvi skulde du, son min, tryllast av onnor kona, og femna barmen på framand kvinna?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 For Herren hev kvar manns vegar for augo, og han jamnar alle hans stigar.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Den gudlause vert fanga i misgjerningarne sine, hans synde-band bind honom fast.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Han døyr av di han ikkje let seg aga, og ved sin store dårskap tumlar han i koll.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
