< Salomos Ordsprog 30 >
1 Ord av Agur, son åt Jake, profetordet. Mannen segjer so til Itiel, til Itiel og Ukal:
Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
2 For fåvis er eg til å heita mann, og ikkje hev eg manne-vit.
Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
3 Visdom hev eg ikkje lært, til kunnskap um den Heilage.
És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
4 Kven hev stige upp til himmelen og stige ned? Kven hev samla vinden inn i nevarne? Kven hev bunde vatnet i eit klædeplagg? Kven hev alle enderne av jordi sett? Kva heiter han, kva heiter son hans - um du veit det?
Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
5 Alt Guds ord er skirt, han er ein skjold for deim som flyr til honom.
Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
6 Legg ikkje noko til hans ord, elles lyt han refsa deg, og du stend der ein ljugar.
Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
7 Tvo ting hev eg bede deg um, neitta meg deim ikkje, fyrr eg døyr:
Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.
8 Lat fals og lygn vera langt frå meg! Gjev meg ikkje armod og ikkje rikdom! Lat meg få eta mitt tiletla brød!
A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.
9 Elles kunde eg neitta deg når eg var mett, og segja: «Kven er Herren?» Eller um eg vart fatig, kunde eg stela, ja, forgripa meg på min Guds namn.
Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
10 Baktala ei ein tenar for hans herre, elles vil han banna deg, og du få bøta.
Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.
11 Ei ætt som bannar far sin og ikkje signar mor si,
Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.
12 ei ætt som tykkjer ho er rein, endå ho ei hev tvætta av sitt eige skarn,
Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
13 ei ætt - kor stolte augo hev ho ikkje, og kor ho lyfter augneloki!
Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
14 ei ætt som heve sverd til tenner og jakslar reint som knivar, so ho et armingar or landet og fatige or folkesamfund.
Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.
15 Blodiglen hev tvo døtter: Gjev! Gjev! Tri finst det som aldri vert mette, fire som ei segjer: «Nok!»
A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
16 Helheim og barnlaust moderfang, jordi som aldri vert mett av vatn, og elden som ei segjer: «Nok!» (Sheol )
A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! (Sheol )
17 Eit auga som spottar far og vanvyrder lydnad mot mor, det skal bekkje-ramnarne hakka ut og ørnungar eta upp.
A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
18 Tri ting er meg for underlege, og fire finst som eg ikkje skynar:
E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
19 Ørns veg på himmelen, orms veg på berget, skips veg på havet og manns veg til møy.
A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
20 Soleis ber utru kona seg åt: Ho et og turkar seg um munnen og segjer: «Eg hev ikkje gjort noko vondt.»
Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
21 Under tri skjelv jordi, under fire kann ho’kje herda:
Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
22 under trælen når han vert konge, og dåren når han fær eta seg mett,
A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
23 under attergløyma når ho vert gift, og trælkvinna når ho erver si frua.
A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.
24 Fire finst det som er små på jordi, og endå hev dei fenge visdom stor:
E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
25 Mauren er’kje noko sterkt folk, og endå lagar han sin mat um sumaren.
A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
26 Fjellgrevlingarne er’kje noko veldugt folk, og endå byggjer dei seg hus i berget.
A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;
27 Grashopparne hev ingen konge, og endå fær dei alle ut i fylking.
Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
28 Fjorføtla kann du ta med henderne, og endå bur ho inni kongeslott.
A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
29 Tri finst det som stig med staute stig, og fire hev ei fager gonga:
Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.
30 Løva ei kjempa millom dyri, og som ikkje snur seg for nokon,
Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;
31 hesten mjå um midja, eller bukken, og ein konge med leidingheren.
A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
32 Gjer du deg stor, anten narr eller klårtenkt, so legg handi på munnen!
Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
33 For trykk på mjølk gjev smør, og trykk på nase gjev blod, og trykk på vreide gjev strid.
Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.