< Salomos Ordsprog 23 >
1 Når du sit til bords hjå ein hovding, so agta vel på kven du hev fyre deg,
Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.
2 og set ein kniv på strupen din, um mathugen din er stor.
És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
3 Fys ikkje etter hans lostemat, for det er dårande føda.
Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.
4 Mød deg ei med å verta rik, lat fara den klokskapen din!
Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg.
5 Lat ei augo fljuga til det som kverv, for det gjer seg vengjer, det er visst, som ein ørn som flyg til himmels.
Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!
6 Et ikkje brød hjå den som misunner deg, og fys ikkje etter hans lostemat!
Ne egyél az irígy szeműnek étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit;
7 For som han reknar ut i sjæli si, soleis er han. «Et og drikk!» han segjer til deg, men hjarta hans er ikkje med deg.
Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
8 For biten din som du hev ete, lyt du spy upp att, og du hev spilt dine fagre ord.
A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
9 For øyro på dåren skal du ikkje tala, for han vanvyrder visdommen i dine ord.
A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
10 Flyt ikkje gamall merkestein, og kom ei inn på åkrane åt faderlause.
Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
11 For deira målsmann er sterk, han skal føra saki deira imot deg.
Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyöket ellened!
12 Vend hjarta ditt til age og øyro dine til kunnskaps ord!
Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
13 Lat ikkje guten vera utan age! Slær du han med riset, skal han ikkje døy.
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.
14 Du slær han med riset, og sjæli hans bergar du frå helheim. (Sheol )
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki. (Sheol )
15 Son min, vert hjarta ditt vist, so gled seg og mitt hjarta,
Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
16 og nyro mine fegnast når lipporn’ dine talar det som rett er.
És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
17 Lat ikkje hjarta ditt misunna syndarar, men stræva stødt etter gudlegdom.
Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;
18 For då er du viss på ei framtid, og di von skal ei verta til inkjes.
Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
19 Høyr du, son min, og vert vis, og lat hjarta ditt ganga beint fram på vegen.
Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
20 Ver ikkje med millom vindrikkarar, millom deim som foret seg på kjøt.
Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
21 For drikkar og storetar fatig vert, og svevn gjev fillor for klæde.
Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
22 Høyr på far din som avla deg, og vanvyrd ei mor di når ho vert gamall!
Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
23 Kjøp sanning og sel henne ikkje, visdom og age og vit.
Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
24 Storleg fegnast far til den rettferdige, og den som fær ein vis son, skal få gleda av han.
Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vígadoz.
25 Lat far din og mor di gleda seg, og ho som fødde deg, fegnast.
Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd.
26 Son min, gjev meg hjarta ditt, og lat dine augo lika vegarne mine.
Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.
27 For skjøkja er som djupe gravi og den framande kona som tronge brunnen,
Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
28 ja, ho ligg på lur som ein ransmann, og ho aukar talet på utrue folk.
És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
29 Kven hev sorg? Kven hev sut? Kven hev dragsmål? Kven hev klagemål? Kven hev sjølvvalde sår? Kven hev dimsynte augo?
Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
30 Dei som drygjer lenge hjå vinen, dei som kjem og smakar på mjøden.
A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
31 Sjå ikkje på vinen kor han raudnar, kor vænt han smiler i staupet! lett renn han ned.
Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,
32 Men sidan han sting som ein slange og høgg som ein orm.
Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
33 Då skal augo dine sjå rare syner, og hjarta ditt talar tull og tøv.
A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
34 Du vert som låg du i havsens djup, eller låg i toppen av mastri.
És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
35 «Dei slo meg, men det gjorde’kje vondt, dei banka meg, men eg kjende det ikkje. Når skal eg vakna? Eg vil få tak i endå meir.»
Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.