Salomos Ordsprog 23
1 Når du sit til bords hjå ein hovding, so agta vel på kven du hev fyre deg,
Midőn leülsz étkezni az uralkodóval, ügyelve ügyelj arra, hogy ki van előtted;
2 og set ein kniv på strupen din, um mathugen din er stor.
kést tennél a torkodra, ha vágynak vagy az embere.
3 Fys ikkje etter hans lostemat, for det er dårande føda.
Ne kívánkozzál csemegéi után, hisz hazugság étele az.
4 Mød deg ei med å verta rik, lat fara den klokskapen din!
Ne fáradozzál, hogy meggazdagodj, eszességednél fogva hagyj föl avval.
5 Lat ei augo fljuga til det som kverv, for det gjer seg vengjer, det er visst, som ein ørn som flyg til himmels.
A mint ráröpíted szemeidet, nincs meg; mert bizony szárnyakat csinál magának, mint a sas, mely az égbe röpül.
6 Et ikkje brød hjå den som misunner deg, og fys ikkje etter hans lostemat!
Ne étkezzél az irigyszeműnek ételéből és ne kívánkozzál csemegéi után.
7 For som han reknar ut i sjæli si, soleis er han. «Et og drikk!» han segjer til deg, men hjarta hans er ikkje med deg.
Mert olyan ő, a mint lelkében számítgat; egyél és igyál mondja neked, de szíve nincs veled.
8 For biten din som du hev ete, lyt du spy upp att, og du hev spilt dine fagre ord.
Falatodat, melyet megettél, kihányod, elvesztegetted kedves beszédeidet.
9 For øyro på dåren skal du ikkje tala, for han vanvyrder visdommen i dine ord.
Balgának fülei előtt ne beszélj, mert kigúnyolná szavaid eszes voltát.
10 Flyt ikkje gamall merkestein, og kom ei inn på åkrane åt faderlause.
Ne told el az ősrégi határt, s az árvák földjeibe ne lépj be;
11 For deira målsmann er sterk, han skal føra saki deira imot deg.
mert megváltójuk erős, ő viszi majd ügyüket ellened.
12 Vend hjarta ditt til age og øyro dine til kunnskaps ord!
Nyújtsd oda az oktatásnak szívedet és füledet a tudás mondásainak.
13 Lat ikkje guten vera utan age! Slær du han med riset, skal han ikkje døy.
Ne vond meg a fiútól a fenyítést; midőn vesszővel vered, nem hal meg;
te vesszővel vered őt és lelkét az alvilágtól mented meg. (Sheol h7585)
15 Son min, vert hjarta ditt vist, so gled seg og mitt hjarta,
Fiam, ha bölcs lett a szíved, örül az én szívem is;
16 og nyro mine fegnast når lipporn’ dine talar det som rett er.
és vigadnak veséim, mikor ajkaid egyeneset beszélnek.
17 Lat ikkje hjarta ditt misunna syndarar, men stræva stødt etter gudlegdom.
Ne irigykedjék szíved a vétkesekre, hanem istenfélelemben legyen egész nap.
18 For då er du viss på ei framtid, og di von skal ei verta til inkjes.
Mert bizony van jövendő, és reményed nem írtatik ki.
19 Høyr du, son min, og vert vis, og lat hjarta ditt ganga beint fram på vegen.
Halljad, fiam te, és légy bölcs, és igazítsd az útra szívedet.
20 Ver ikkje med millom vindrikkarar, millom deim som foret seg på kjøt.
Ne légy azok közt, kik bort isznak, azok közt, kik húsban dőzsölnek.
21 For drikkar og storetar fatig vert, og svevn gjev fillor for klæde.
Mert az iszákos és dőzsölő elszegényedik, és rongyokba, öltöztet a szendergés.
22 Høyr på far din som avla deg, og vanvyrd ei mor di når ho vert gamall!
Hallgass atyádra, a ki téged nemzett, s ne gúnyolódjál, midőn megvénült az anyád.
23 Kjøp sanning og sel henne ikkje, visdom og age og vit.
Igazságot szerezz és ne add el, bölcsességet és oktatást és értelmet.
24 Storleg fegnast far til den rettferdige, og den som fær ein vis son, skal få gleda av han.
Ujjongva ujjong az igaznak atyja, s a ki bölcsnek szülője, örül vele.
25 Lat far din og mor di gleda seg, og ho som fødde deg, fegnast.
Örüljön atyád és anyád, és ujjongjon az, ki téged szült.
26 Son min, gjev meg hjarta ditt, og lat dine augo lika vegarne mine.
Adjad, fiam, szívedet énnekem, és szemeid óvják meg az útjaimat.
27 For skjøkja er som djupe gravi og den framande kona som tronge brunnen,
Mert mélységes verem a parázna nő, és szűk kút az idegen nő;
28 ja, ho ligg på lur som ein ransmann, og ho aukar talet på utrue folk.
sőt mint a rabló, úgy leselkedik ő, és hűteleneket az emberek közt gyarapít.
29 Kven hev sorg? Kven hev sut? Kven hev dragsmål? Kven hev klagemål? Kven hev sjølvvalde sår? Kven hev dimsynte augo?
Kinek jaj; kinek baj, kinek viszálykodás, kinek panasz, kinek sebek ok nélkül, kinek szemek vörössége?
30 Dei som drygjer lenge hjå vinen, dei som kjem og smakar på mjøden.
Azoknak, kik későig ülnek a bor mellett, azoknak, kik bemennek vizsgálni a kevert italt.
31 Sjå ikkje på vinen kor han raudnar, kor vænt han smiler i staupet! lett renn han ned.
Ne nézd a bort, mint piroslik, mint mutatja színét a serlegben, simán csúszik le!
32 Men sidan han sting som ein slange og høgg som ein orm.
A végén mar mint a kígyó, és mint a baziliszk sebesít.
33 Då skal augo dine sjå rare syner, og hjarta ditt talar tull og tøv.
Szemeid idegen dolgokat látnak majd, és szíved ferdeségeket beszél;
34 Du vert som låg du i havsens djup, eller låg i toppen av mastri.
s olyan lész, mint a ki a tenger közepén fekszik s mint a ki fekszik az árbócznak tetején.
35 «Dei slo meg, men det gjorde’kje vondt, dei banka meg, men eg kjende det ikkje. Når skal eg vakna? Eg vil få tak i endå meir.»
Megvertek, nem fájt nekem, ütöttek, nem éreztem; mikor ébredek föl? Még továbbra is keresem.
