Salomos Ordsprog 14
1 Kvinnevisdom byggjer huset sitt, men dårskap riv det ned med henderne.
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 Den som ottast Herren, fer ærleg fram, men krokvegar gjeng den som vanvyrder honom.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
3 I narrens munn er ovmods ris, men dei vise hev lipporne sine til vern.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 Utan uksar er krubba tom, men når stuten er sterk, vert innkoma stor.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 Ikkje lyg eit ærlegt vitne, men det falske vitne andar lygn.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 Spottaren søkjer visdom, men fåfengt, men lett finn den skynsame kunnskap.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 Gakk burt frå ein dåre, ei fekk du der merka lippor med kunnskap.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Klok manns visdom er: han skynar vegen sin, men dåre-narreskapen er: dei svik seg sjølv.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 Dårar fær spott av sitt eige skuldoffer, men millom ærlege folk er godhug.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 Hjarta kjenner si eigi sorg, og gleda legg ingen framand seg uppi.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 Gudlause folk fær sitt hus lagt i øyde, men ærlege folk ser tjeldet sitt bløma.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Mang ein veg tykkjer folk er rett, men enden på honom er vegar til dauden.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 Jamvel midt i låtten kjenner hjarta vondt, og enden på gleda er sorg.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Av åtferdi si skal den fråfalne mettast, og ein god mann held seg burte frå han.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Den einfalde trur kvart ordet, men den kloke agtar på sine stig.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 Den vise ottast og held seg frå vondt, men dåren er brålyndt og trygg.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 Bråsinna mann gjer narreverk, og meinsløg mann vert hata.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 Einfalde erver dårskap, men dei kloke fær kunnskap til krans.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 Vonde skal bøygja seg for dei gode, og gudlause ved portarne til den rettferdige.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Ein fatig vert hata av venen sin jamvel, men ein rik vert elska av mange.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 Vanvyrder du næsten din, syndar du, men sæl den som ynkast yver armingar.
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Skal ikkje dei fara vilt som finn på vondt, og miskunn og truskap timast deim som finn på godt?
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 Alt stræv fører vinning med seg, men tome ord gjev berre tap.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 Rikdomen er for dei vise ei krans, men narreskapen hjå dårar er narreskap.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 Eit sanningsvitne bergar liv, men den som andar lygn, er full av svik.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 Den som ottast Herren, hev ei borg so fast, og for hans born det finnast skal ei livd.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 Otte for Herren er livsens kjelda, so ein slepp undan daudesnaror.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 Mykje folk er konungs prydnad, men folkemink er hovdings fall.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 Langmodig mann hev mykje vit, men bråhuga mann syner narreskap.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 Spaklyndt hjarta er likamens liv, men ilska er ròt i beini.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 Trykkjer du armingen, spottar du skaparen hans, men du ærar skaparen når du er mild mot fatigmann.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 I ulukka si lyt den gudlause stupa, men den rettferdige hev trygd når han skal døy.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 I hjarta på den vituge held visdomen seg still, men hjå dårar ter han seg fram.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 Rettferd upphøgjer eit folk, men syndi er skam for folki.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 Kongen likar godt den kloke tenar, men harmast på den som skjemmer seg ut.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
