Salomos Ordsprog 12
1 Den som elskar age, elskar kunnskap, men den som hatar refsing, han er fåvis.
A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.
2 Den gode vinn seg hugnad hjå Herren, men den meinsløge fordømer han.
A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.
3 Ingen mann vert stød av gudløysa, men roti åt rettferdige kann ingen rikka.
Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
4 Ei fagna kona er ein krans for mannen sin, eit skjemda ting er fæl som ròt i beini hans.
A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.
5 Tankar hjå rettferdige tenkjer er det som rett er, dei råder som ugudlege legg upp, er svik.
Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
6 Ordi hjå ugudlege gjeng ut på luring etter blod, men ærlege vert berga ved sin munn.
Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
7 Ugudlege vert kasta i koll, og so er det ute med deim, men rettferdige folks hus stend fast.
Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
8 Ein mann fær ros alt etter som vitet hans er, men den ranglyndte kjem i vanvyrdnad.
Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.
9 Betre småmann med ein tenar enn låst vera storkar og ikkje ha mat.
Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.
10 Den rettferdige veit korleis buskapen har det, men hardt er hjarta hjå ugudlege folk.
Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
11 Den som dyrkar si jord, fær mette av brød, den som fer etter fåfengde ting, er fåvis.
A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
12 Ein gudlaus hev hug til vonde folks garn, men roti åt rettferdige gjev frukt.
Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
13 Lippe-synd er snara vond, men den rettferdige slepp ut or trengsla.
Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
14 Av sin munns frukt fær ein mann sin gode mette, og eit menneskje fær att det han hev gjort med sine hender.
Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
15 Uvitingen held sin eigen veg for den rette, men den vise høyrer på råd.
A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
16 Når uvitingen er vreid, vert det kjent same dagen, men den kloke løyner skjemsla.
A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
17 Den som andar ærlegskap, segjer det som rett er, men det falske vitnet talar svik.
A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
18 Mang ein fer med svall som sverdstyng; men tunga åt dei vise, ho er lækjedom.
Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
19 Sanningslippa held seg æveleg, men falske tunga berre i ein augneblink.
Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
20 Svik er i deira hjarta som smider vondt i hop, men dei som rå’r til fred, hev gleda.
Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
21 Inkje vondt den rettferdige råkar, men gudlause fær ulukka i fullaste mål.
Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
22 Ei stygja for Herren er ljugarlippor, men han likar deim som fer fram med truskap.
Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.
23 Ein klok mann løynar kunnskap, men dåre-hjarta ropar ut vitløysa.
Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
24 Strævsam hand kjem upp til herrevelde, men leta fører til trældom.
A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.
25 Sorg i mannens hjarta bøygjer det ned, men eit godt ord gjev det gleda.
A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
26 Den rettferdige rettleider næsten sin, men vegen åt gudlause fører deim vilt.
Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.
27 Letingen steikjer ikkje si veidn, men annsemd er rikdom so dyr for menneskja.
Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
28 På rettferds stig er liv, og gonga på vegen gjeng ikkje til dauden.
Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.
