Salomos Ordsprog 11
1 Falsk vegt er fæl for Herren, men full vegt likar han godt.
Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
2 Kjem stormod, so kjem og skam, men smålåtne, dei hev visdom.
Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
3 Dei ærlege hev si uskyld til førar, men fals slær sin herre på hals.
Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4 Gods hjelper ikkje på vreidens dag, men rettferd frelser frå dauden.
Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5 Ærleg manns rettferd jamnar hans veg, men den gudlause stuper ved gudløysa si.
A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6 Ærlege folk ved si rettferd vert frelste, men dei falske vert fanga i eigen gir.
Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7 Når ugudleg mann døyr, er det ute med voni; og vondskaps venting til inkjes vert.
Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
8 Rettferdig vert fria or trengsla, og ugudleg kjem i hans stad.
Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.
9 Den skamlause tyner sin granne med munnen, men rettferdige friar seg ut med sin kunnskap.
Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10 Gjeng det godt med rettferdige, fegnast byen, vert gudlause tynte, syng folk av gleda.
Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11 Med velsigning frå ærlege folk kjem byen seg upp, men gudlause munn bryt han ned.
Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12 Vitlaus er den som vanvyrdar sin granne, men vitug mann tegjer stilt.
Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13 Den som fer med drøs, ber løynråd ut, men den hjarte-trugne løyner saki.
A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.
14 Der inkje styre er, lyt folket falla, men der dei rådvise er mange, der er frelsa.
A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
15 Borgar du for framand, er du ille faren, men han er trygg som hatar handtak.
Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16 Ei yndefull kvinna vinn æra, og valdsmenner vinn seg rikdom.
A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17 Ein godhjarta mann gjer vel mot si sjæl, men ein hardhjarta mann fer vondt med sitt eige kjøt.
Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18 Den ugudlege vinn seg ei sviksam løn, men den som rettferd sår, fær varig løn.
Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.
19 Stend du fast i rettferd, vinn du liv, men fer du etter vondt, då fær du daude.
A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.
20 Dei range i hugen hev Herren ein stygg til, men han likar deim som ulastande ferdast.
Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.
21 Det kann du gjeva handi på, den vonde vert’kje urefst, men ætti åt rettferdige slepp undan.
Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22 Som ein gullring i eit grisetryne er ei fager kvinna utan vit.
Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23 Det rettferdige ynskjer, vert berre godt, det som gudlause vonar, vert til vreide.
Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24 Ein strår ut og fær endå meir, ein annan vert arm av usømeleg sparing.
Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.
25 Den som velsignar, skal trivast, og kveikjer du andre, vert sjølv du kveikt.
A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
26 Ein kornflår, honom bannar folket, men signing kjem yver den som sel korn.
A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.
27 Den som strævar etter godt, han søkjer hugnad, men den som leitar etter vondt, han fær det yver seg.
A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.
28 Den som lit på sin rikdom, han skal stupa, men rettferdige grønkar som lauv.
A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29 Den som øydar sitt hus, skal erva vind, og narren vert træl åt den kloke.
A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
30 Rettferdig manns frukt er eit livsens tre, og sjæler vinn den vise.
Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31 Du ser rettferdig mann fær vederlag på jordi, kor mykje meir då den ugudlege og syndaren!
Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
