Salomos Ordsprog 1
1 Ordtøke av Salomo, son til David, konge yver Israel.
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 Av deim kann ein læra visdom og age og skyna vituge ord.
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 Og få age so ein vert klok, rettferd og rett og rettvisa.
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 Dei kann gjeva dei urøynde klokskap, ungdomen kunnskap og ettertanke -
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 so den vise kann høyra og auka sin lærdom og den vituge verta rådklok.
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 Dei gjev skyn på ordtak og myrke ord, ord frå dei vise og gåtorne deira.
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 Otte for Herren er upphav til kunnskap, uvitingar vanvyrder visdom og age.
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 Høyr etter, son min, når far din deg agar, og kasta’kje frå deg det mor di deg lærer!
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 For det er ein yndeleg krans for ditt hovud, og kjedor kring halsen din.
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 Son min, når syndarar lokkar deg, samtykk ikkje!
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 Um dei segjer: «Kom med oss! Me vil lura etter blod, setja fella for den skuldlause utan grunn;
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 Me vinna oss alle slag skattar, og fyller husi våre med rov;
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 du skal få lutskifte saman med oss, alle skal me ha same pungen.» -
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 Son min, gakk ikkje då på vegen med deim, haldt foten din burte frå deira stig!
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 For føterne deira spring til vondt og er snøgge til å renna ut blod.
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 Men fåfengt breier dei netet for augo på alle fuglar.
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 Dei lurer på sitt eige blod og set eit garn for sitt eige liv.
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 So gjeng det kvar som riv til seg med ran, det drep sin eigen herre.
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 Vismøyi ropar på gata og lyfter si røyst på torgi.
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 På gatehyrna preikar ho midt i ståket, i porthallar og kring i byen ho talar:
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 «Kor lenge vil de fåkunnige elska fåkunna, og kor lenge vil spottarar ha hug til spott, og dårar hata kunnskap?
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 Snu dykk hit når eg refser! So skal åndi mi fløyma for dykk, og eg skal kunngjera dykk mine ord.
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 Eg ropa og de vilde ikkje høyra, og ingen agta på at eg rette ut handi,
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 De brydde dykk ei um all mi råd, og ansa ikkje mitt refsings ord,
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 So skal eg då læ når de ulukka fær, eg skal spotta når det som de ræddast kjem,
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 når det de ræddast kjem som eit uver, og uferdi dykkar fer hit som ein storm, når trengsla og naud kjem på dykk.
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 Då vil eg ikkje svara når de ropar på meg, dei skal naudleita etter meg, men ikkje finna meg.
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 Av di dei hata kunnskap og forsmådde otte for Herren,
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 ikkje lydde på mi råd, vanyrde all mi påminning,
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 skal dei eta frukt av si åtferd og verta mette av sine råder.
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 For einvisa drep dei einfaldne, og tryggleiken dårarne tyner.
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 Men den bur trygt, som høyrer på meg, verna um ulukke-rædsla.»
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
