< Matteus 27 >
1 Det var morgon vorte då alle dei øvste prestarne og styresmennerne sagde daudedomen yver Jesus.
Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
2 So batt dei honom og førde honom burt og gav honom yver til Pilatus, landshovdingen.
És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
3 Då Judas, svikaren, såg at dei hadde dømt Jesus frå livet, angra han på det han hadde gjort. Han bar dei tretti sylvdalarne attende til dei øvste prestarne og styresmennerne og sagde:
Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,
4 «Eg hev synda! Det var skuldlaust blod eg gav yver til dykk.» «Kva skil det oss? Det vert di eigi sak, » svara dei.
Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
5 Då kasta han pengarne frå seg i templet og tok ut; og sidan gjekk han burt og hengde seg upp.
Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
6 Dei øvste prestarne tok pengarne og sagde: «Det er’kje rett å leggja deim i tempelkista; for det er blodpengar.»
A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
7 So tok dei den rådi at dei for desse pengarne kjøpte Pottemakaråkeren til gravstad for framande.
Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
8 Difor hev den åkeren vore kalla Blodåkeren alt til denne dag.
Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.
9 Då vart det sanna det som Jeremia, profeten, hev tala, når han segjer: «So tok dei desse tretti sylvdalarn’ - det var det verd dei hadde sett han i, han som dei verdsette for Israel -
Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,
10 for Pottemakargården dei det gav, soleis som Herren hadde sagt meg til.»
És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
11 So vart då Jesus førd fram for landshovdingen. Og landshovdingen spurde honom: «Er det du som er konge yver jødarne?» «Du segjer det sjølv, » sagde Jesus.
Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
12 Men då dei øvste prestarne og styresmennerne kom med klagemåli sine, svara han ingen ting.
És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.
13 Då sagde Pilatus til honom: «Høyrer du ikkje alt det dei skuldar deg for?»
Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
14 Men han svara honom ikkje på eit einaste ord, so landshovdingen undra seg storleg.
És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
15 Kvar høgtid hadde landshovdingen for vis å gjeva folket ein fange fri, kven dei vilde.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
16 Den gongen hadde dei ein ordgjeten fange som heitte Barabbas.
Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
17 Då dei no hadde samla seg, sagde Pilatus til deim: «Kven vil de eg skal gjeva dykk fri, Barabbas eller Jesus, han som dei kallar Messias?»
Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
18 For han visste at det var av ovund dei hadde gjeve Jesus yver til honom.
Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
19 Og med han sat i domarsætet, sende kona hans bod til honom og sagde: «Du skal ikkje hava noko med saki mot denne rettferdige mannen! Eg hev drøymt so vondt i natt for hans skuld.»
A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
20 Men dei øvste prestarne og styresmennerne talde folket til å beda Barabbas fri og lata Jesus drepast.
A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21 Og då landshovdingen tok til ords att og spurde: «Kven av desse tvo vil de eg skal gjeva dykk fri?» svara dei: «Barabbas!»
Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
22 «Kva skal eg då gjera med Jesus, han som dei kallar Messias?» sagde han. Då svara deim alle: «Lat honom verta krossfest!»
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
23 «Kva vondt hev han då gjort?» sagde Pilatus. Men dei ropa berre sterkare og sterkare: «Lat honom verta krossfest!»
A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
24 Då Pilatus såg at han ingen ting kunde gjera, men ståket heller vart verre, tok han vatn og tvo henderne sine midt for augo på folkehopen og sagde: «Eg hev ingi skuld i blodet åt denne rettferdige mannen. Dette lyt de svara for!»
Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
25 Då svara heile folket: «Blodet hans må koma yver oss og yver borni våre!»
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
26 So gav han deim Barabbas fri, men Jesus let han piska, og gav honom yver til hermennerne sine, so dei skulde krossfesta honom.
Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
27 Hermennerne åt landshovdingen tok Jesus med seg inn i borgi og samla heile vakti kringum honom.
Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
28 So klædde dei av honom, og hengde på honom ei skarlakskåpa,
És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
29 og dei fletta ein krans av klunger og sette på hovudet hans, og gav honom ein røyrstav i høgre handi. Med so gjort, fall dei på kne for honom spotta honom og sagde: «Heil deg, jødekonge!»
És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
30 So sputta dei på honom, og tok røyrstaven og slo honom i hovudet med,
És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
31 og då dei hadde spotta honom det dei vilde, tok dei av honom kåpa og hadde på honom hans eigne klæde, og so førde dei honom burt og skulde krossfesta honom.
És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
32 På vegen møtte dei ein mann frå Kyrene som heitte Simon. Honom nøydde dei til å bera krossen hans.
Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
33 Då dei so kom til ein stad som heiter Golgata - det er det same som Skallestaden -
És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
34 gav dei honom vin blanda med gall; men då han hadde smaka på det, vilde han ikkje drikka.
Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
35 So feste dei honom til krossen. Klædi hans bytte dei millom seg, og drog strå um deim,
Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
36 og so vart dei sitjande der og heldt vakt yver honom.
És leülvén, ott őrzik vala őt.
37 Og uppyver hovudet hans hadde dei skrive klagemålet mot honom; det lydde so: Dette er Jesus, kongen yver jødarne.
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
38 Saman med honom vart tvo røvarar krossfeste, ein på høgre og ein på vinstre sida.
Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
39 Dei som gjekk framum, hædde honom og riste på hovudet og sagde:
Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
40 «Du som riv ned templet og byggjer det upp att på tri dagar, hjelp deg no sjølv! Er du Guds Son, so stig ned av krossen!»
És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
41 Sameleis spotta dei honom, både dei øvste prestarne og dei skriftlærde og styresmennerne, og sagde:
Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
42 «Andre hev han hjelpt, seg sjølv kann han ikkje hjelpa! Han er konge i Israel! Lat honom no stiga ned av krossen, so skal me tru på honom.
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
43 Han leit på Gud; lat no Gud berga honom, dersom han bryr seg um honom! Han hev då sagt: «Eg er Guds Son!»»
Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
44 Jamvel røvarane som var krossfeste saman med honom, spotta på same visi.
A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
45 Frå den sette timen vart det myrkt yver heile landet, alt til den niande timen.
Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
46 Og kring den niande timen ropa Jesus med høg røyst og sagde: «Eli, Eli, lama sabaktani!» Det er det same som: «Min Gud, min Gud, kvi hev du forlate meg?»
Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
47 Då sagde nokre av deim som stod der og høyrde det: «Han ropar på Elia.»
Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
48 Og med det same sprang ein av deim fram og tok ein svamp og fyllte med vineddik og sette på ein tein, og let honom få drikka.
És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
49 Men dei hine sagde: «Venta! Lat oss sjå um Elia kjem og hjelper honom!»
A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
50 Og Jesus ropa endå ein gong med høg røyst, og gav ut åndi.
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
51 Då rivna forhenget i templet midt i tvo, ovantil og heilt ned, og jordi skalv og bergi brast,
És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
52 og graverne opna seg, og mange avlidne heilagmenne stod livs livande upp
És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
53 og dei gjekk fram or graverne, og etter Jesus hadde stade upp att, kom dei inn i den heilage staden og synte seg for mange.
És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
54 Då hovudsmannen og dei som var med honom og heldt vakt yver Jesus, såg jordskjelven og alt det som hende, vart dei fulle av otte og sagde: «Dette var sanneleg Guds Son!»
A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
55 Det var og mange kvinnor der, som stod eit stykke undan og såg på; dei hadde fylgt Jesus frå Galilæa og tent honom.
Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
56 Millom deim var Maria Magdalena, og Maria, mor åt Jakob og Josef, og mor åt Sebedæus-sønerne.
Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
57 Um kvelden kom det ein rik mann som heitte Josef, og var frå Arimatæa; han hadde og vorte ein læresvein åt Jesus.
Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
58 Han gjekk til Pilatus og bad um han måtte få likamen åt Jesus; og Pilatus sende bod at dei skulde lata honom få han.
Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
59 Då tok Josef likamen og sveipte honom inn i eit reint linty,
És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60 og lagde honom i den nye gravi som han hadde hogge ut åt seg i berget. So velte han ein stor stein attfor gravopningi og gjekk burt.
És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
61 Maria Magdalena og den andre Maria var der og; dei sat midt fyre gravi.
Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
62 Den andre dagen - det var den som kjem etter fyrebuingsdagen - gjekk dei øvste prestarne og farisæarane saman til Pilatus
Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63 og sagde: «Herre, me kjem i hug at denne folkedåraren sagde med han livde: «Tri dagar etter stend eg upp att.»
Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
64 Set no folk til å vakta vel på gravi til tridje dagen! Elles kunde læresveinarne hans koma og stela honom burt, og segja til folket: «Han hev stade upp frå dei daude, » og då vert den siste dåringi verre enn den fyrste.»
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
65 Då sagde Pilatus: «Her hev de vakt! Gakk no og tak vare på gravi som de best kann!»
Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.
66 So gjekk dei og sette vakti til å varveitsla gravi, etter dei hadde forsigla steinen.
Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.