Markus 15
1 Det tok alt til å dagast då dei øvste prestarne med styresmennerne og dei skriftlærde - heile den Høgste Retten - var ferdige med rådleggjingi si. Då batt dei Jesus og førde honom burt og gav honom yver til Pilatus.
És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
2 Pilatus spurde honom: «Er du kongen yver jødarne?» - «Det er dine ord, » svara Jesus.
És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
3 Dei øvste prestarne kom med mange klagemål mot honom.
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
4 Då spurde Pilatus honom att: «Svarar du ingen ting? Høyr alt det dei klagar deg for!»
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5 Men Jesus svara ikkje eit ord meir, so Pilatus tok til å undrast.
Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
6 Kvar høgtid gav Pilatus deim ein fange fri, den som dei sjølve bad um.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
7 Og ein som heitte Barabbas sat då fengsla i hop med nokre ufredsmenner; dei hadde gjort eit upplaup og drepe nokon.
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8 So kom folket upp og tok til å beda um det som Pilatus var van med å gjera for deim.
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
9 Då svara han deim: «Vil de eg skal gjeva dykk jødekongen fri?»
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
10 for han skyna det var av ovund dei øvste prestarne hadde gjeve Jesus yver til honom.
Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
11 Men dei øvste prestarne fekk eggja upp folket, so dei bad at han heller skulde gjeva deim Barabbas fri.
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
12 Då tok Pilatus til ords att og sagde: «Kva vil de då eg skal gjera med honom som de kallar kongen yver jødarne?»
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
13 Dei svara med å ropa: «Krossfest honom!»
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
14 «Kva vondt hev han då gjort?» sagde Pilatus. Men dei ropa berre endå sterkare: «Krossfest honom!»
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
15 Pilatus vilde gjerne gjera folket til lags. Han gav deim Barabbas fri, men Jesus let han piskast, og gav honom yver til hermennerne sine, so dei skulde krossfesta honom.
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
16 Hermennerne førde Jesus inn i garden, i borgi, og kalla i hop heile vakti.
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
17 Dei klædde honom i ei purpurkåpa, og sette på honom ein klungerkrans som dei hadde fletta,
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
18 og tok til å helsa honom: «Heil deg, jødekonge!»
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19 So slo dei honom i hovudet med ei røyr, og sputta på honom, og lagde seg på kne og hyllte honom.
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
20 Då dei hadde spotta honom som dei vilde, klædde dei av honom purpurkåpa, og hadde på honom hans eigne klæde, og so leidde dei honom ut og skulde krossfesta honom.
Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
21 Då gjekk det ein mann framum, som kom frå marki; det var Simon frå Kyrene, far åt Aleksander og Rufus; honom nøydde dei til å bera krossen hans.
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
22 Dei førde honom til den staden som heiter Golgata - det er det same som Skallestaden -.
És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
23 Der baud dei honom vin med myrra i; men han vilde ikkje hava det.
És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
24 So feste dei honom til krossen. Klædi hans skifte dei millom seg, og drog strå um kva kvar skulde hava.
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
25 Det var i den tridje timen dei krossfeste honom.
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
26 På krossen var det sett ei innskrift som nemnde skuldi hans; ho lydde so: Kongen yver jødarne.
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
27 Saman med honom krossfeste dei tvo røvarar, ein på hans høgre og ein på hans vinstre sida;
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
28 og då sannast det skriftordet som segjer: «Og han vart rekna millom brotsmenner.»
És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
29 Dei som gjekk framum, hædde honom og riste på hovudet og sagde: «Å, du som riv ned templet og byggjer det upp att på tri dagar!
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
30 Hjelp deg no sjølv, og stig ned av krossen!»
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
31 Sameleis spotta dei øvste prestarne og, både dei og dei skriftlærde, og sagde seg imillom: «Andre hev han hjelpt, seg sjølv kann han ikkje hjelpa!
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32 Lat no Messias, Israels konge, stiga ned av krossen, so me kann sjå det og tru!» Dei som var krossfeste med honom, gav seg og til å skjella honom ut.
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
33 Då den sette timen var komen, vart det myrkt yver heile landet, alt til den niande timen.
Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
34 Og i den niande timen ropa Jesus med høg røyst: «Elo’i, Elo’i, lama sabaktani?» det er: «Min Gud, min Gud, kvi hev du forlate meg?»
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
35 Nokre av deim som stod der sagde, då dei høyrde det: «No ropar han på Elia!»
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36 Då sprang det ein fram, duppa ein svamp i vineddik, sette honom på ei tein og let Jesus få drikka og sagde: «Venta! Lat oss sjå um Elia kjem og vil taka honom ned!»
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
37 Og Jesus gav ifrå seg eit høgt rop, og andast.
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38 Då rivna forhenget i templet midt i tvo, ovantil og radt ned.
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
39 Og då hovudsmannen som stod der midt framfyre honom, såg korleis han andast, sagde han: «Den mannen var visst og sant Guds Son!»
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40 Det var og nokre kvinnor der, som stod eit stykke undan og såg på. Millom deim var både Maria Magdalena, og Maria mor åt Jakob den yngre og Joses, og Salome,
Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
41 som alle hadde fylgt honom med han var i Galilæa, og tent honom, og mange andre kvinnor, som hadde vore med honom upp til Jerusalem.
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
42 Det var då fyrebuingsdagen eller dagen fyre kviledagen, og då det alt leid mot kvelden,
És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
43 kom Josef frå Arimatæa, ein gjæv rådsherre, som og venta på Guds rike; han våga seg til å ganga inn til Pilatus og beda um likamen åt Jesus.
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
44 Pilatus undrast på um han alt var slokna;
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
45 han kalla hovudsmannen til seg, og spurde um Jesus nyst var slokna, og då han hadde fenge vissa um det av hovudsmannen, let han Josef få liket.
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
46 So kjøpte Josef linty og tok honom ned, sveipte honom i lintyet og lagde honom i ei grav som var hoggi ut i berget, og so velte han ein stein attfor gravopningi.
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
47 Og Maria Magdalena og Joses-Maria såg staden der han vart lagd.
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
