Lukas 2
1 I dei dagarne let keisar Augustus lysa ut at det skulde takast manntal yver heile verdi.
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár parancsolatot adott ki, hogy írják össze az egész földet.
2 Dette var fyrste gongen dei tok manntal med Kvirinius var landshovding i Syria.
Ez az összeírás először akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 Då for alle heim, kvar til sin eigen by, og skulde skriva seg i manntalet.
Mindenki elment tehát a maga városába, hogy összeírják.
4 Josef og for frå Galilæa, frå den byen som heiter Nasaret, upp til Judæa, til Davidsbyen, den som dei kallar Betlehem - for han høyrde til Davids hus og ætt -
József is elment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelynek neve Betlehem, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 og vilde skriva seg der. Maria, festarmøyi hans, var med honom; ho gjekk då med barn,
hogy összeírják Máriával, aki jegyese volt, és aki várandós volt.
6 og med dei var der, bar det so til at tidi hennar kom,
És történt, amikor ott voltak, eljött szülésének ideje.
7 og ho åtte den fyrste sonen sin; ho sveipte honom og lagde honom i ei krubba, for det var ikkje rom åt dei i herbyrget.
És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem volt helyük a vendégfogadóban.
8 Det var nokre hyrdingar der i bygdi som låg ute og vakta buskapen sin um natti.
Pásztorok voltak azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak, és éjszaka is őrködtek nyájuk mellett.
9 Best det var, stod ein engel frå Herren innmed deim, og Herrens herlegdom lyste kringum deim. Då vart dei fælande rædde;
És íme, az Úr angyala hozzájuk jött, és az Úr dicsősége körülvette őket, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10 men engelen sagde til deim: «Ver ikkje rædde! Eg kjem med bod til dykk um ei stor gleda som skal timast alt folket:
Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész népnek öröme lesz.
11 I dag er det fødd dykk ein frelsar i Davids by; han er Kristus, Herren!
Mert Megtartó született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 Og det skal de hava til merke: de skal finna eit lite barn som er sveipt og ligg i ei krubba.»
Ez pedig nektek a jel: egy kisgyermeket találtok bepólyálva feküdni a jászolban.“
13 Og brått var det ein stor her av himmelånder med engelen; dei lova Gud og kvad:
És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
14 «Æra vere Gud i det høgste, og fred på jordi, og hugnad med menneskje!»
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!“
15 Då englarne hadde fare burt att og upp til himmelen, sagde hyrdingarne seg imillom: «Lat oss no ganga radt til Betlehem og sjå dette som hev hendt, og som Herren hev vitra oss um!»
És történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtul adott nekünk.“
16 So skunda dei seg dit, og fann Maria og Josef, og det vesle barnet som låg i krubba.
Elmentek azért nagy sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt.
17 Og då dei hadde set det, fortalde dei alt som hadde vorte sagt deim um dette barnet.
Ezt látva elbeszélték azt, amit a gyermekről hallottak.
18 Alle som høyrde på hyrdingarne, undra seg yver det dei fortalde;
Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak.
19 men Maria gøymde alle desse ordi i hjarta, og gruna på deim.
Mária pedig megőrizte, és szívében forgatta a hallottakat.
20 Og hyrdingarne for heim att, og lova og prisa Gud for alt det dei hadde høyrt og set, og som høvde so vel med det som var sagt deim.
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és dicsérték Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy az megmondatott nekik.
21 Då åtte dagar var lidne, og han skulde umskjerast, kalla dei honom Jesus; det var det namnet engelen hadde nemnt, fyrr han var komen i morsliv.
Amikor a nyolc nap elmúlt, hogy a kisgyermeket körülmetéljék, Jézusnak nevezték, ahogy az angyal nevezte mielőtt még anyja méhében megfogant.
22 So snart reinsingstidi som er fyreskrivi i Moselovi, var til endes for deim, tok dei honom med seg upp til Jerusalem; dei vilde te honom fram for Herren
Amikor Mózes törvénye szerint leteltek Mária tisztulásának napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 - soleis som det stend skrive i Herrens lov: «Alt mannkyn som kjem fyrst frå morsliv, skal kallast heilagt åt Herren» -
Ahogyan meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve,
24 og vilde bera fram offer, etter det som er sagt i Herrens lov: «eit par turtelduvor eller tvo duveungar.»
és hogy áldozatot mutassanak be az Úr törvénye szerint: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.“
25 I Jerusalem var det då ein mann som heitte Simeon, ein rettferdig og gudleg mann, som venta på Israels trøyst; den Heilage Ande var yver honom,
És íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek a neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26 og hadde vitra honom um at han ikkje skulde fara or verdi, fyrr han hadde set Herrens Messias.
Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 No kom han til templet - det var Anden som dreiv honom - og då foreldri kom berande inn med Jesus-barnet, og vilde fara med det som visi var etter lovi,
A Lélek indításából a templomba ment, és amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy érte a törvény előírása szerint cselekedjenek,
28 tok han det og på armarne, og lova Gud og sagde:
karjába vette, és áldotta Istent, és ezt mondta:
29 «Herre, no gjev du din tenar heimlov, som ordet ditt lydde, og let han fara i fred!
„Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességben,
30 For no fekk auga mitt skoda di frelsa,
mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 som du hev skipa til for åsyni åt alle folk,
amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32 eit ljos som for heidningarn’ lyser, ein herlegdom og ei æra for Israel, folket ditt eige.»
világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.“
33 Far hans og mor hans undra seg yver det som vart sagt um honom.
József pedig és az ő anyja csodálkozott azokon, amiket őfelőle mondott.
34 Og Simeon velsigna deim og sagde til Maria, mor hans: «Dette barnet er sett til fall og uppreising for mange i Israel og til eit motsegjingsteikn;
És Simeon megáldotta őket, és ezt mondta Máriának, az ő anyjának: „Íme, ő sokak elbukására és felemelésére rendeltetett Izraelben, és jel lesz, amelynek sokan ellene mondanak,
35 men deg og skal sverdet stinga gjenom hjarta; då kjem det upp kva tankar mange gøymde i hugen.»
még a te lelkedet is éles tőr járja majd át, hogy sok szív gondolata nyilvánvalóvá legyen.“
36 Det var og ei profetkvinna der, Anna Fanuelsdotter av Assers-ætti. Ho var langt ut i åri; etter ho vart gift, hadde ho butt i hop med mannen sin i sju år,
Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon előrehaladott korú volt, hajadon kora után csak hét esztendeig élt férjével.
37 og sidan sete enkja i heile fire og åtteti år. Ho kom aldri frå templet, og tente Gud i bøn og fasta natt og dag.
Már nyolcvannégy esztendeje özvegy volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38 I denne stundi gjekk ho fram og takka og prisa Gud, og tala um barnet til alle som venta på frelsa for Jerusalem.
Ugyanabban az órában odalépett, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindenkinek, akik Jeruzsálemben a megváltást várták.
39 Då dei hadde gjort alt som er fyreskrive i Herrens lov, for dei attende til heimstaden sin, Nasaret i Galilæa.
Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe.
40 Og barnet voks, og vart sterkt og fullt av visdom, og Guds nåde var yver honom.
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megtelt bölcsességgel és az Isten kegyelme volt rajta.
41 År um anna for foreldri hans til Jerusalem i påskehelgi.
Szülei évenként felmentek Jeruzsálembe húsvét ünnepére.
42 Då han var tolv år, drog dei og dit upp, som skikk og bruk var på høgtidi;
Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43 men då dei hadde vore der høgtidsdagarne til endes, og skulde taka på heimvegen, vart Jesus-barnet att i Jerusalem, og foreldri hans gådde det ikkje.
Miután elteltek az ünnepnapok, hazaindultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, de sem József, sem az anyja nem vette észre.
44 Dei tenkte han var med i ferdafylgjet, og for ei dagsleid fram, og leita etter honom millom skyldfolk og kjenningar.
Azt gondolták, hogy az útitársaik között van. Egynapi járóföldet mentek, és akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között.
45 Som dei no ikkje fann honom, for dei attende til Jerusalem, og leita etter honom der;
Amikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 og då tri dagar var lidne, fann dei honom i templet; der sat han midt ibland lærarane og lydde på deim og spurde deim,
És történt, hogy harmadnapra találták meg a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket.
47 og alle som høyrde på honom, var reint upp i under kor vitug han var, og for svar han gav.
Mindnyájan, akik őt hallgatták, elcsodálkoztak értelmén és feleletein.
48 Då dei fekk sjå honom, vart dei mest frå seg av undring, og mor hans sagde: «Kvi for du soleis åt mot oss, barn? Far din og eg hev leita so sårt etter deg!»
Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.“
49 «Kvifor leita de etter meg?» svara han; «visste de ikkje at eg lyt vera i huset åt far min?»
Ő pedig ezt mondta nekik: „Miért kerestetek engem? Vagy nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?“
50 Men dei skyna ikkje kva han meinte med det ordet.
De ők nem értették, amit mondott nekik.
51 So fylgde han deim heim til Nasaret, og var lydug mot deim. Men mor hans gøymde alt dette i hjarta sitt.
Jézus ezután elment velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja szívében megőrizte mindezeket.
52 Og Jesus gjekk fram i visdom og vokster og velvilje hjå Gud og menneskje.
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben és az Isten és emberek előtti kedvességben.
