Jobs 8
1 Då tok Bildad frå Suah til ords og sagde:
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2 «Kor lenge vil du tala so og lata ordi storma fram?
Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
3 Kann Gud vel rengja det som rett er? Kann Allvalds-Gud vel rengja rettferd?
Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
4 Hev dine søner synda mot han, gav han deim deira synd i vald.
Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
5 Um du søkja til din Gud, og beda Allvalds-Gud um nåde,
Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
6 er du då rein og utan svik, då vil han vakna upp for deg og reisa nytt ditt rettferdshus,
ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
7 Um og di fortid vesall var, so mykje større vert di framtid.
s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
8 Ja, spør deg for hjå farne ætter, agt på kva federne fann ut.
Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
9 - Me inkje veit, er frå i går; vårt liv ein skugge er på jordi -
mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
10 dei skal deg læra, gjeva svar med ord ifrå sitt hjartedjup:
Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
11 «Veks sevet vel på turre land? Trivst storren der som vatnet vantar?
Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
12 Enn stend det grønt, vert ikkje skore, då visnar det fyrr anna gras.»
Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
13 So gjeng det deim som gløymer Gud; og voni glepp for gudlaus mann.
Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
14 Hans tillit sunderskori vert, hans tiltru vert til kongurvev;
A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
15 Det hus han styd seg til, det dett; det som han triv til, stend’kje fast.
rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
16 Han saftfull veks, med soli skin; hans greiner yver hagen heng,
Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
17 og roti kring steinrøysar smett, og smyg seg inn imillom steinar.
kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
18 Men vert han riven frå sin stad, so hugsar staden han ei meir.
Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
19 Sjå det er gleda på hans veg; or moldi skyt ein annan fram.
Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
20 Men Gud vanvyrder ei den reine; dei vonde tek han ei i handi.
Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 Han enn din munn med lått skal fylla og lipporne med gledesong;
A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
22 men skammi klæda skal din fiend’; gudløysetjeld finst ikkje meir.»
gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.
