Jobs 6
1 Då tok Job til ords og svara:
Jób pedig felele, és monda:
2 «Um dei mitt mismod vega vilde og få ulukka mi på vegti,
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 det tyngjer meir enn havsens sand; difor var ordi mine ville.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For Allvalds pilar sit i meg, mi ånd lyt suga deira gift; Guds rædslor reiser seg til åtak.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Skrik asnet vel i grøne eng? Og rautar uksen ved sitt for?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Kven et det smerne utan salt? Kven finn vel smak i eggjekvite?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Det byd meg mot å røra slikt, det er som min utskjemde mat.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Å, fekk eg uppfyllt bøni mi! Gav Gud meg det eg vonar på!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Ja, vild’ han berre knusa meg, med hand si min livstråd slita!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Då hadde endå eg mi trøyst; trass pina skulde glad eg hoppa! - Den Heilage sitt ord eg held på.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Kva er mi kraft, at eg skuld’ vona? Mi framtid, at eg skulde tola?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Er krafti mi som steinen sterk? Er kanskje kroppen min av kopar?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Mi hjelp hev heilt forlate meg; all kvart stydjepunkt er frå meg teke.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Ein rådlaus treng av venen kjærleik, um enn han ottast Allvald ei.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Som bekken brørne mine sveik, lik bekkjefar som turkar ut.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Fyrst gruggast dei av bråna is, og snø som blandar seg uti,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 men minkar so i sumarsoli, og kverv til slutt burt i sumarhiten.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Vegfarande vik av til deim, men kjem til øydemark og døyr.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Kjøpmenn frå Tema skoda dit, flokkar frå Saba vonar trygt;
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 men svikne vert dei i si von; dei narra vert når dei kjem fram.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 So hev de vorte reint til inkjes, de rædsla såg, og rædde vart!
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Hev eg då bede dykk um noko? Bad eg dykk løysa meg med gods?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 og frelsa meg frå fiendvald og kjøpa meg frå røvarar?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Gjev meg eit svar, so skal eg tegja; seg meg kva eg hev synda med!
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Eit rettvis ord er lækjebot; men last frå dykk er inkje verdt.
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Du lastar meg for ordi mine; men vonlaus mann so mangt kann segja.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 De kastar lut um farlaust barn, og handel driv um dykkar ven.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Vilde de berre sjå på meg! Trur de eg lyg dykk upp i augo?
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Vend um, lat ikkje urett skje! Vend um, enn hev eg rett i dette.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Finst det vel fals på tunga mi? Kann ei min gom ulukka smaka?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
