Jobs 5
1 Rop berre du; kven svarar deg? Kva engel vil du beda til?
Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2 Mismod slær fåvis mann i hel og brennhug den som lite veit.
Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3 Eg såg ein dåre festa rot, og brått eg laut hans bustad banna.
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4 Hans søner hjelpelaus var, uhjelpte trakka ned i porten.
Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
5 Hans avling åt dei svoltne upp, dei tok ho tråss i klungergjerde, og snara lurde på hans gods.
A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6 Men naudi ei frå dusti kjem; ulukka ei or jordi renn;
Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7 nei, mannen vert til møda fødd, som gneistarne lyt fljuga høgt.
Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8 Eg vilde venda meg til Gud og leggja saki fram for honom,
Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9 som storverk gjer som ei me skynar, fleir’ underverk enn me kann telja,
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10 som sender regnet ned på jord og vatnet yver mark og eng,
A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11 som lyfter låg og liten upp og hjelper syrgjande til frelsa,
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12 som spiller planen for dei sløge, so deira hender inkje duger,
A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13 som fangar vismann i hans vit, so listig råd forrenner seg.
A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14 Um dagen støyter dei på myrker, trivlar ved middag som ved natt.
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15 Frå sverd frelser han frelser fatigmann, frå deira munn, frå yvervald,
A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16 so vesalmann fær hava von, men vondskap lata munnen att.
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17 Men sæl den mann som Gud mun refsa; vanvyrd ei tukt frå Allvalds-Gud!
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18 Han sårar, men bind og umkring; han slær men lækjer med si hand.
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19 Seks trengslor bergar han deg or, i sju skal inkje vondt deg nå.
Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20 I hunger fri’r han deg frå dauden, i krig du undan sverdet slepp;
Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21 for tungesvipa er du berga, og trygg du er i tap og tjon;
A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22 du lær åt tjon og hungersnaud og ottast ikkje ville dyr;
A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23 du samband hev med stein på marki, og fred med villdyr uti heidi.
Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24 Du merkar at ditt tjeld hev fred, og inkje vantar i ditt hus.
Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25 Du ser, ditt sæde tallrikt er, ditt avkom rikt som gras på eng.
Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
26 I mannskraft til di grav du gjeng, lik korn, køyrt inn i rette tid.
Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27 Det hev me granska; so det er; so høyr og merka deg det då!»
Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
