Jobs 41
1 Kann du fiska krokodillen, binda tunga hans med taum,
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Draga snor i gjenom nosi, hogga krok i kjaken hans?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Vil han tigga um nåde, tala mjuke ord til deg?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Tru han vil gjera samband med deg og din træl for alltid verta?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Kann du han som leikfugl halda for smågjentorne i band?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Handlar fiskarlag med honom, skiftar ut til kræmarar?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Kann hans hud med spjot du fylla, og hans hovud med harpunar?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Berre prøv - du skal det minnast; enn ein gong du gjer det ikkje!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Kvar og ein vil missa voni, verta feld ved syni av han.
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 Ingen torer eggja honom; kven kann då mot meg reisa?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Kven gav meg, so eg gjev att? Under himmeln alt eg eig.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Ei eg tegjer um hans lemer, um hans sterke, væne bygnad.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Kven hev drege brynja av han, Gjenge inn i duble tanngard?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Kven hev opna kjakeporten? Rædsla kring hans tenner ligg.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 Sterke er hans skjolde-rader, feste med ei fast forsigling.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 Tett dei ligg innåt kvarandre, ingi luft slepp millom deim.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 Eine skjolden i den andre heng i hop, skilst ikkje åt.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Ljos ifrå hans njosing strålar, augo skin som morgonroden.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Or hans gap skyt brandar fram, gneistar sprutar derifrå.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Or hans nasar stig det røyk, liksom eim or kjel som kokar.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Anden hans set eld på kol, logen ut or gapet stend.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 I hans nakke styrken bur, rædsla spring framfor hans åsyn.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Tette sit kjøtvalkarne, støypte fast urikkelg.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Hjarta hans er hardt som stein, fast som understein i kverni.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 Kjempor ræddast når han ris, misser både mod og hugs;
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Sverd vil ikkje bita på, ikkje skot med spjot og pil.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Jarn agtar han liksom strå, kopar nett som fauskeved.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 Ei han vik for bogesonen; stein frå slyngja vert som halm,
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 og stridsklubba vert som strå, og han lær åt spjot som susar.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Under han er kvasse broddar, spor dei set som treskjeslede.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Djupet kokar som ei gryta, sjøen som ein salvekjel.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Vegen lyser etter honom, djupet skin som sylverhår.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Liken hans på jord ei finst, denne skapning utan ræddhug.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Han ser ned på alt som høgt er, konge yver alle kaute.»
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
