Jobs 4
1 Då tok Elifaz frå Teman til ords og sagde:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 «Vert du vel tykkjen um eg talar? Men kven kann halda ordi inne?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 På rette veg du førde mange; dei trøytte hender styrkte du;
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 med ord du hjelpte deim som snåva, og gav dei veike knei kraft.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Men når det gjeld deg sjølv, du klagar; når deg det råkar, ræddast du!
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Di von du på di gudstru bygde og sette lit til last-laust liv.
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Tenk etter: Når vart skuldlaus tynt? Når gjekk rettvis mann til grunns?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Stødt fann eg: dei som urett pløgde, og sådde naud, dei hausta slikt;
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 dei stupte for Guds andedrag, gjekk for hans vreidestorm til grunns.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 Ja, løva skrik, og villdyr burar; ungløva fær sin tanngard knekt;
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 og løva døyr av skort på rov; løvinna misser sine ungar.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Ein løynleg tale til meg kom; i øyra mitt det stilt vart kviskra,
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 som tankar i eit nattsyn kjem, når svevnen tung på folki kviler.
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Det kom ei rædsla yver meg, ei skjelving gjenom alle lemer;
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 ein gust meg yver panna strauk, og på min kropp seg håri reiste;
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 og noko stogga for mi åsyn; eg kunde ikkje klårt skilja; framfor mitt auga stod eit bilæt’, eg høyrde som ei røyst som kviskra:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 «Hev menneskjet vel rett for Gud? Er mannen rein framfor sin skapar?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Han sine tenarar ei trur og finn hjå sine englar lyte -
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 enn meir hjå folk i hus av leir; hjå deim som hev sin grunn i moldi, ein kann deim krasa, som eit mol.
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Dei er frå morgon og til kveld; ein krasar deim - kven merkar det? - Og dei vert ikkje funne meir.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Når deira tjeldsnor vert rykt upp, dei døyr og ingen visdom fær.»
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
