Jobs 39
1 Steingeiti, veit du når ho kidar? Vaktar du riderne åt hindi?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Tel måna’rne dei gjeng med unge, og kjenner du deira fødetid?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Dei bøygjer seg, fø’r sine ungar, so er det slutt med deira rider.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 På marki kidi veks seg store, spring burt og kjem’kje att til deim.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Kven let villasnet renna fritt, tok bandet av det skjerre dyr,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 som eg gav øydemark til heim, den salte steppa til ein bustad?
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Det lær åt byen med sitt ståk, slepp høyra skjenn frå drivaren.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Det finn seg beite millom fjell, og leitar upp kvart grøne strå.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Skal tru villuksen vil deg tena, og natta yver ved di krubba?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Kann du til fori honom tøyma, horvar han dalar etter deg?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Lit du på honom for hans styrke? Og yverlet du han ditt arbeid?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Trur du han til å føra grøda heim og draga henne inn i løda?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 Struss-hoa flaksar kåt med vengen, men viser fjør og veng morskjærleik?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Nei, ho legg sine egg på jordi, og let so sanden verma deim;
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 ho gløymer at ein fot kann treda og villdyr trakka deim i kras.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Hardt fer ho åt med sine ungar, som var dei ikkje hennar eigne; for fåfengt stræv ho ikkje ræddast.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 For Gud let henne gløyma visdom, han ei tiletla henne vit.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Men når ho baskar seg i veg, ho lær åt både hest og mann.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Skal tru um du gjev hesten kraft og klæder halsen hans med mån?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Let du han som grashoppen springa alt med han frøser skræmeleg.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Glad i si kraft han marki skrapar og fer so fram mot væpna flokk.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Han urædd er og lær åt rædsla, for sverdet ei han vender um,
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 det skranglar pilhus yver honom, det blenkjer spjot til styng og skot.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Med ståk og bråk han slukar jordi, ustyrleg når stridsluren gjeng.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Han kneggjar: «Hui!» når luren læt, han verar striden langan leid, med skrik frå hovdingar og herrop!
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Flyg hauken upp ved ditt forstand og spilar vengjerne mot sud?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Stig ørnen høgt av di du byd, og byggjer reiret sitt i høgdi?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Han bur på berg og held seg der, på kvasse tind og høge nut.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Derfrå han spæjar etter mat, hans augo yver viddi skodar.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Hans ungar gløypar i seg blod; der det finst lik, der er han og.»
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
