Jobs 37
1 For dette bivrar hjarta mitt og lyfter seg frå staden sin.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Å, høyr på harmen i hans røyst, den dun som dundrar or hans munn!
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Det fer burt under himmelkvelv, men elden skin til heimsens endar.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 So burar røysti etterpå, han torar med sitt stolte mod, og ljoni held han ikkje att når røysti si han ljoma let.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Gud torar underfullt med røysti, gjer storverk som me ei kann skyna.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Han snøen byd: «Fall ned til jord!» Til regnet og, sitt sterke silregn.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Han stengjer av for mannehand, so all hans skapning læra må.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Villdyri gjeng til sine hi og kvilar på sin legestad.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Or inste kammer kjem det storm, og kulde ut av vindarne.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Utav Guds ande gustar frost, dei vide vatni kjem i tvang.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Han lastar skyi og med væta og breider sine elding-skyer,
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 og hit og dit dei hastar fram, og skifter leid som han det vil og set i verk det som han byd, utyver vide jordheims-kringen;
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 anten til ris, når jordi treng det, ell’ og med nåde lyt dei råka.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Job, lyd på dette, statt no still, gjev gaum på undri Gud hev gjort!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Veit du når Gud deim segjer fyre, og let sitt ljos or skyi skina?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Veit du vel korleis skyi sviv, um underi åt den Allvise?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Du som i heite klæde styn, når jordi brenn i sunnanvind?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Gjer du med honom himmelkvelven, som er so fast som støypte spegel?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Lær oss, kva me skal segja honom! Me tegja lyt for berre myrker.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Skal han få melding at eg talar? Vil nokon ynskja seg å tynast?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 No kann ein ikkje ljoset sjå, um enn det klårt på himmeln skin, men vinden sopar skyi burt.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Langt nordanfrå kjem gullet hit, ein fælsleg glans ligg yver Gud.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Til Allvald kann me ikkje nå, til han som er so stor i magt; men rett og rettferd ei han krenkjer.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Difor ber folket age for han, han ansar ingen sjølvklok mann.»
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
