Jobs 36
1 Og Elihu heldt fram og sagde:
És folytatá Elihu, és monda:
2 «Vent litt og lat meg tala til deg! For endå hev eg ord for Gud;
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 eg hentar kunnskap langan leid, skal hjelpa skaparen til rett.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 For visst, mitt ord skal ikkje ljuga; framfor deg stend ein full-lærd mann.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Sjå, Gud er sterk, men vander ingen, han som er veldug i forstandskraft.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 Han let’kje gudlaus mann få liva; men armingarne gjev han rett.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Han snur’kje augo frå rettvise; hjå kongar på sin konungsstol han let deim ævleg sitja høgt.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 Um dei i lekkjor bundne vart og i ulukkesnaror fanga,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 so synar han deim deira ferd og brot - at dei ovmoda seg -
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 til refsing opnar øyro deira og byd deim venda um frå syndi.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Um dei då høyrer vil og lyda, so liver dei sitt liv i lukka og sine år i herlegdom;
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 um ikkje, fær dei styng av spjotet, og i sin dårskap andast dei.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 Men vreiden trivst i vonde hjarto; dei bed’kje, um dei bundne vert;
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 i ungdomstidi skal dei døy, forgangast som utukt-sveinar.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 Han frelser arming ved hans naud, opnar hans øyro gjenom trengsla.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Deg og han lokkar ut or trengsla, fritt fær du det og ikkje trongt, ditt bord er fullt av feite retter.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 Men fær du straff som syndug mann, i fall hans domsord held deg fast.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Lat ikkje tukti avla vreide, den tunge bot deg leida vilt!
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Kann klaga hjelpa deg or naud, kor mykje enn du stræva vil?
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Du må’kje lengta etter natti då folk vert rykte frå sin stad!
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Gjev agt, so ei til synd du vender, for det du heller vil enn lida.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Sjå, Gud er upphøgd i sitt velde; kven er ein lærar slik som han?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Kven hev vel vegen lagt for honom? Kven sagde vel: «Du hev urett gjort?»
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Hugs på å prisa høgt hans verk, som menneski hev sunge um!
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 Kvart menneskje med lyst det ser, mann-ætti ser det langan leid.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Upphøgd, uskynande er Gud, hans liveår kann ingen telja,
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 for han dreg vatsdroparne, so det vert regn av skodde-eim.
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 Og ifrå skyerne det fløymer og dryp ned yver mange folk.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Kven skynar vel skyhoparne og torebraket frå hans hytta?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Han breider ljoset sitt ikring seg og let det hylja havsens røter.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Soleis han dømer folkeslag og skiftar brød i ovmengd ut.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 Han sveiper henderne i ljos og sender det mot fienden.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Hans tora meldar um hans koma, ja, feet varslar når han kjem.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
