Jobs 36
1 Og Elihu heldt fram og sagde:
És folytatta Elíhú és mondta:
2 «Vent litt og lat meg tala til deg! For endå hev eg ord for Gud;
Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
3 eg hentar kunnskap langan leid, skal hjelpa skaparen til rett.
Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
4 For visst, mitt ord skal ikkje ljuga; framfor deg stend ein full-lærd mann.
Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
5 Sjå, Gud er sterk, men vander ingen, han som er veldug i forstandskraft.
Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
6 Han let’kje gudlaus mann få liva; men armingarne gjev han rett.
Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
7 Han snur’kje augo frå rettvise; hjå kongar på sin konungsstol han let deim ævleg sitja høgt.
Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
8 Um dei i lekkjor bundne vart og i ulukkesnaror fanga,
S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
9 so synar han deim deira ferd og brot - at dei ovmoda seg -
megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
10 til refsing opnar øyro deira og byd deim venda um frå syndi.
megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
11 Um dei då høyrer vil og lyda, so liver dei sitt liv i lukka og sine år i herlegdom;
Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
12 um ikkje, fær dei styng av spjotet, og i sin dårskap andast dei.
de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
13 Men vreiden trivst i vonde hjarto; dei bed’kje, um dei bundne vert;
S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
14 i ungdomstidi skal dei døy, forgangast som utukt-sveinar.
Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
15 Han frelser arming ved hans naud, opnar hans øyro gjenom trengsla.
Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
16 Deg og han lokkar ut or trengsla, fritt fær du det og ikkje trongt, ditt bord er fullt av feite retter.
Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
17 Men fær du straff som syndug mann, i fall hans domsord held deg fast.
De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
18 Lat ikkje tukti avla vreide, den tunge bot deg leida vilt!
Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
19 Kann klaga hjelpa deg or naud, kor mykje enn du stræva vil?
Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
20 Du må’kje lengta etter natti då folk vert rykte frå sin stad!
Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
21 Gjev agt, so ei til synd du vender, for det du heller vil enn lida.
Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
22 Sjå, Gud er upphøgd i sitt velde; kven er ein lærar slik som han?
Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
23 Kven hev vel vegen lagt for honom? Kven sagde vel: «Du hev urett gjort?»
Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
24 Hugs på å prisa høgt hans verk, som menneski hev sunge um!
Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
25 Kvart menneskje med lyst det ser, mann-ætti ser det langan leid.
mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
26 Upphøgd, uskynande er Gud, hans liveår kann ingen telja,
Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
27 for han dreg vatsdroparne, so det vert regn av skodde-eim.
Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
28 Og ifrå skyerne det fløymer og dryp ned yver mange folk.
melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
29 Kven skynar vel skyhoparne og torebraket frå hans hytta?
Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
30 Han breider ljoset sitt ikring seg og let det hylja havsens røter.
Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
31 Soleis han dømer folkeslag og skiftar brød i ovmengd ut.
mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
32 Han sveiper henderne i ljos og sender det mot fienden.
Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
33 Hans tora meldar um hans koma, ja, feet varslar når han kjem.
Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
