Jobs 35
1 Og Elihu tok til ords og sagde:
Tovább is felele Elihu, és monda:
2 «Seg, trur du vel at slikt er rett, so du meir rettvis er enn Gud,
Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
3 når djervt du spør: «Kva gagn hev eg, kva løn um eg frå syndi flyr?»
Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
4 På dette vil eg svara deg og likeins venerne med deg.
Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
5 Ditt auga du mot himmelen snu, og sjå på skyerne der uppe!
Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
6 Di synd, kann ho vel skade honom? Lid han, um dine brot er mange?
Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
7 Er du rettvis, kva gjev du honom? Kva fær han då utav di hand?
Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
8 Di synd vedkjem ein mann som deg, di rettferd gjeld eit menneskje.
Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
9 Dei klagar yver urett stor og skrik um hjelp mot valdsmenns arm;
A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
10 men spør’kje: «Kvar er Gud, min skapar, som let ved natt lovsongar tona,
De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
11 gjev oss meir vit enn dyr på mark og meir forstand enn fugl i luft?»
A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
12 Der ropar dei - han svarar ikkje - um hjelp mot ovmod hjå dei vonde.
Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
13 Gud høyrer ei på tome ord, slikt agtar Allvald ikkje på.
Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
14 Um enn du segjer du ei ser han, han ser han nok saki, bi på honom!
Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
15 Og no, når vreiden hans ei refser, tru han ei kjenner dårskapen?
Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
16 Men Job let upp sin munn til fåfengd, uvitugt talar han so mykje.»
Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
