Jobs 34
1 Og Elihu tok til ords og sagde:
S megszólalt Élíhú és mondta:
2 «Vismenner, høyr på ordi mine! Kunnige folk, lyd no på meg!
Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
3 For ordi prøver ein med øyro, som ein med gomen maten smakar.
mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
4 So lat oss no det rette velja og saman finna ut det gode!
Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
5 For Job hev sagt: «Eg skuldfri er; min rett hev Gud ifrå meg teke;
Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
6 tråss i min rett, stend eg som ljugar, uskuldig fekk eg ulivssår.»
Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
7 Finst det vel nokon mann som Job? som gløyper hædings ord som vatn,
Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
8 som held med illgjerdsmenner lag, hev umgang med gudlause folk?
s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
9 For han hev sagt: «Kva gagnar det ein mann å vera ven med Gud?»
Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
10 Difor, de menn med vit, høyr meg! D’er langt frå Gud å vera gudlaus, frå Allvalds-Gud å gjera urett.
Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
11 Han løner mannen for hans gjerd, fer med han etter all hans ferd.
Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
12 Nei, urettferdig er’kje Gud, og Allvald krenkjer ikkje retten.
Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
13 Kven let vel honom styra jordi? Og kven hev grunna jordheims-kringen?
Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
14 Um han på seg åleine tenkte og drog sin ande til seg att,
Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
15 då gjekk alt livande til grunns, og menneskja vart atter mold.
kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
16 Um du er klok, so høyr på dette, og lyd på ljoden av mitt ord!
Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
17 Kann ein som hatar retten, styra? Fordømer du den allrettvise?
Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
18 Kann ein til kongen segja: «Niding!» Og til dei megtige: «Du brotsmann?»
Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
19 Til han som ei gjer skil på fyrstar, og ikkje vyrder rik mot fatig. Av di hans hand hev skapt deim alle?
A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
20 Dei andast brått og midt um natti, eit folk avjagast og kverv burt, stormenn forgjengst i hjelpeløysa.
Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
21 Hans augo ser til mannsens ferd, han skodar kvart eit stig han tek;
Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
22 det finst’kje skugge eller myrker der illgjerdsmenn kann løyna seg.
Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
23 Han tarv’kje lenge sjå på mannen fyrr han lyt møta Gud til doms.
Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
24 Han utan forhøyr storfolk krasar og andre set i deira stad.
Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
25 Han kjennar heile deira verk og gjev um natti deim til tyning.
Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
26 Han tuktar deim som illgjerdsmenner, ein stad der alle kann det sjå,
Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
27 dei som hev vike burt frå han og ikkje hev hans vegar fylgt -
Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
28 so han kann høyra armods klaga og jammerskrik frå undertrykte.
juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
29 Fær han det stilt, kven vil fordøma? Løyner han seg - kven kann då sjå han? - for folkemugen og for mannen,
S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
30 so ikkje gudlaus mann skal råda og vera snaror yver folket.
nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
31 For segjer ein vel so til Gud: «Ovmodigt hev eg bore meg; eg vil ikkje lenger vera vond.
Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
32 Vis du meg det eg ikkje ser! hev eg gjort synd, vil eg snu um?»
a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
33 Skal han då straffa som du tykkjer? D’er du som er den misnøgde; so lyt du velja, ikkje eg; og du fær segja det du veit.
Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
34 Dei kloke folk vil segja til meg, og kvar ein vismann som meg høyrer:
Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
35 «Job talar ikkje med forstand hans ord er utan ettertanke.»
Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
36 Gjev Job må allstødt verta prøvd for sine svar på nidings vis!
Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
37 For han legg brotsverk til si synd og ber seg vyrdlaust millom oss, og talar mange ord mot Gud.»
mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
