Jobs 33
1 Men høyr no, Job, på talen min, lyd vel på alle mine ord!
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Sjå eg hev opna mine lippor, og tunga talar i min munn.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Frå ærlegt hjarta kjem min tale, rein kunnskap lipporne ber fram.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Guds ånd er det som meg hev skapt, og Allvalds ande gjev meg liv.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Um du det kann, so gjev meg svar! Væpna deg mot meg, og stig fram!
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Eg er din likemann for Gud, eg og av leiret forma er.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Du tarv’kje vera rædd for meg, min trykk skal ikkje tyngja deg.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Men du hev sagt for øyro mine - eg høyrde ljoden av ditt ord -:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 «Eg skuldfri er og utan synd, eg flekkfri er og utan skuld;
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 men han fører uvensgrunnar mot meg og held meg for sin fiendsmann;
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 han legg i stokken mine føter og vaktar alle mine vegar.»
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Men du hev urett, svarar eg; Gud større er enn menneskja.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Men kvifor vil du klaga på han: Han aldri svarar i sin sak?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 På eit vis talar Gud, ja tvo, um enn dei ikkje agtar på det.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 I draumar og i syn ved natt, når tunge svevnen fell på folk, når dei på lægjet ligg og blundar,
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 då let han øyro upp på folk, og innsiglar åtvaring til deim,
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 for burt frå synd å driva mannen, og rydja ovmod ut or honom
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 og berga sjæli hans frå gravi og livet hans frå spjotodd-daude.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Han tuktast og med sjukelægje, med stendig uro inn til beini,
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 hans liv fær mothug imot brød, og sjæli hans mot lostemat.
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 Hans misser holdet, vert usjåleg, og beini morknar, syner ikkje,
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 og sjæli ned mot gravi lutar, hans liv mot daude-englarne.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Er det då yver han ein engel, ein millommann, ein utav tusund, som lærer mannen um hans plikt,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 Han ynkast yver han og segjer: «Frels honom frå i grav å ganga! Eg hev ei løysepening funne.»
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Hans likam skal av helsa bløma, sin ungdom skal han atter få.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Han bed til Gud og nåde fær, so han hans åsyn ser med jubel. Og so fær mannen att si rettferd.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Han syng for folk og segjer so: «Eg synda hev og krenkt det rette, men hev’kje fenge lika for det;
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 mi sjæl frå gravi berga han, med gleda fær eg ljoset sjå.»
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Og sjå: alt dette gjerer Gud tvo gonger, ja tri gong’ mot mannen,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 og ber hans sjæl frå gravi burt, so livsens ljos kann lysa for han.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 So gjev no gaum og høyr meg, Job, ver tagall du, so eg kann tala!
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Um du hev ord, so gjev meg svar! Tala, eg gjev deg gjerne rett.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 I anna fall so høyr på meg, teg medan eg deg visdom lærer!»
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
