Jobs 33
1 Men høyr no, Job, på talen min, lyd vel på alle mine ord!
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Sjå eg hev opna mine lippor, og tunga talar i min munn.
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 Frå ærlegt hjarta kjem min tale, rein kunnskap lipporne ber fram.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 Guds ånd er det som meg hev skapt, og Allvalds ande gjev meg liv.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Um du det kann, so gjev meg svar! Væpna deg mot meg, og stig fram!
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Eg er din likemann for Gud, eg og av leiret forma er.
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Du tarv’kje vera rædd for meg, min trykk skal ikkje tyngja deg.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Men du hev sagt for øyro mine - eg høyrde ljoden av ditt ord -:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 «Eg skuldfri er og utan synd, eg flekkfri er og utan skuld;
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 men han fører uvensgrunnar mot meg og held meg for sin fiendsmann;
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 han legg i stokken mine føter og vaktar alle mine vegar.»
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Men du hev urett, svarar eg; Gud større er enn menneskja.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Men kvifor vil du klaga på han: Han aldri svarar i sin sak?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 På eit vis talar Gud, ja tvo, um enn dei ikkje agtar på det.
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 I draumar og i syn ved natt, når tunge svevnen fell på folk, når dei på lægjet ligg og blundar,
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 då let han øyro upp på folk, og innsiglar åtvaring til deim,
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 for burt frå synd å driva mannen, og rydja ovmod ut or honom
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 og berga sjæli hans frå gravi og livet hans frå spjotodd-daude.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Han tuktast og med sjukelægje, med stendig uro inn til beini,
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 hans liv fær mothug imot brød, og sjæli hans mot lostemat.
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 Hans misser holdet, vert usjåleg, og beini morknar, syner ikkje,
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 og sjæli ned mot gravi lutar, hans liv mot daude-englarne.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 Er det då yver han ein engel, ein millommann, ein utav tusund, som lærer mannen um hans plikt,
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 Han ynkast yver han og segjer: «Frels honom frå i grav å ganga! Eg hev ei løysepening funne.»
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 Hans likam skal av helsa bløma, sin ungdom skal han atter få.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Han bed til Gud og nåde fær, so han hans åsyn ser med jubel. Og so fær mannen att si rettferd.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Han syng for folk og segjer so: «Eg synda hev og krenkt det rette, men hev’kje fenge lika for det;
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 mi sjæl frå gravi berga han, med gleda fær eg ljoset sjå.»
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Og sjå: alt dette gjerer Gud tvo gonger, ja tri gong’ mot mannen,
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 og ber hans sjæl frå gravi burt, so livsens ljos kann lysa for han.
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 So gjev no gaum og høyr meg, Job, ver tagall du, so eg kann tala!
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Um du hev ord, so gjev meg svar! Tala, eg gjev deg gjerne rett.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 I anna fall so høyr på meg, teg medan eg deg visdom lærer!»
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
