Jobs 31
1 Med augo hev eg gjort ei pakt; eg skal’kje skygna etter møy.
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Kva gav meg elles Gud der uppe? Kva arv gav Allvald frå det høge?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Kjem ikkje udådsmann i naud? Og illgjersmenn i ulukka?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Ser ikkje han på mine vegar? Tel ikkje han kvart stig eg gjeng?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Dersom eg fram med fals hev fare, og foten sprunge etter svik
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 - Gud vege meg på rettferds vegt, so han kann sjå eg skuldlaus er! -
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Veik mine stig frå vegen av, hev hjarta etter augo gjenge, var det ein flekk på mine hender,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 so gjev ein annan et mitt såd, og riv mi planting upp med rot!
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Let eg min hug av kvinna dåra, sneik eg til grannens dør meg fram,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 so lat mitt viv åt andre mala, og andre yver ho seg bøygje!
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 For dette er ei skjemdarferd, eit brot som dom og straff fortener,
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 ein eld som eta vil til avgrunns og øydeleggja all mi eiga.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Vanvyrd’ eg retten åt min træl og trælkvinna i trætta med deim?
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 - Kva gjord’ eg då, når Gud reis upp? Kva svara eg, når han meg klaga?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Dei er som meg i morsliv skapte; ein forma oss i moderfang -
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Um eg sagde nei når arming bad, og let enkja gråtande gå burt,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 hev eg mitt brød åleine ete, so farlaus inkje fekk ein bit,
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 - nei, far for han eg var frå yngdi, frå morsliv var eg hennar førar -
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Såg eg ein stakar utan klæde, ein fatig utan yverplagg,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 og so hans lender ei meg signa, og ei mi saueull han vermde,
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 hev eg mot farlaus handi lyft, av di eg medhald fekk i retten:
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 Let herdi mi or led då losna, og armen brotna frå sitt bein!
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 For eg var ovleg rædd Guds straff, eg magtlaus stod framfor hans velde.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Um eg mi lit til gullet sette, og voni til det fine gull,
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Gledde eg meg ved auka rikdom, og alt eg vann meg med mi hand,
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 såg eg på ljoset når det stråla, på månen der han skreid i glans,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 vart hjarta mitt i løyndom dåra, so kyss på hand til deim eg sende,
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 so var det og straffande brot, då neitta eg min Gud der uppe.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Hev eg meg gledt ved uvens uferd, og jubla når han kom i skade,
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 - men eg let ikkje munnen synda og banna honom ifrå livet -
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 hev ei mitt husfolk stendigt sagt: «Kven gjekk vel svolten frå hans bord?»
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 - Eg let’kje framand natta ute; for ferdamann eg opna døri -
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 hev eg som Adam dult mi synd, og løynt mi misgjerd i min barm,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 di eg var rædd den store hop og ottast spott frå ættefrendar, so stilt eg heldt meg innum dører?
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Å, vilde nokon høyra på meg! Sjå her er underskrifti mi, lat berre Allvald svara meg! Fekk eg den skrift min motpart skreiv,
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 den skulde eg på oksli bera og binda på meg som ein krans
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 eg melde honom kvart mitt stig, og som ein hovding møta honom.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Dersom min åker klagar meg, og um plogforerne lyt gråta,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 åt eg hans grøda ubetalt, tok livet eg av eigarmannen:
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Lat då for kveite klunger gro, og ugras der eg sådde bygg!» Her endar Jobs tale.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
