Jobs 31

1 Med augo hev eg gjort ei pakt; eg skal’kje skygna etter møy.

Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

2 Kva gav meg elles Gud der uppe? Kva arv gav Allvald frå det høge?

Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

3 Kjem ikkje udådsmann i naud? Og illgjersmenn i ulukka?

Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

4 Ser ikkje han på mine vegar? Tel ikkje han kvart stig eg gjeng?

Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

5 Dersom eg fram med fals hev fare, og foten sprunge etter svik

Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

6 - Gud vege meg på rettferds vegt, so han kann sjå eg skuldlaus er! -

mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

7 Veik mine stig frå vegen av, hev hjarta etter augo gjenge, var det ein flekk på mine hender,

ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

8 so gjev ein annan et mitt såd, og riv mi planting upp med rot!

hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

9 Let eg min hug av kvinna dåra, sneik eg til grannens dør meg fram,

Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

10 so lat mitt viv åt andre mala, og andre yver ho seg bøygje!

másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

11 For dette er ei skjemdarferd, eit brot som dom og straff fortener,

mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

12 ein eld som eta vil til avgrunns og øydeleggja all mi eiga.

mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

13 Vanvyrd’ eg retten åt min træl og trælkvinna i trætta med deim?

Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

14 - Kva gjord’ eg då, når Gud reis upp? Kva svara eg, når han meg klaga?

hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

15 Dei er som meg i morsliv skapte; ein forma oss i moderfang -

hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

16 Um eg sagde nei når arming bad, og let enkja gråtande gå burt,

ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

17 hev eg mitt brød åleine ete, so farlaus inkje fekk ein bit,

s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

18 - nei, far for han eg var frå yngdi, frå morsliv var eg hennar førar -

– hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

19 Såg eg ein stakar utan klæde, ein fatig utan yverplagg,

ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

20 og so hans lender ei meg signa, og ei mi saueull han vermde,

ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

21 hev eg mot farlaus handi lyft, av di eg medhald fekk i retten:

ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

22 Let herdi mi or led då losna, og armen brotna frå sitt bein!

vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

23 For eg var ovleg rædd Guds straff, eg magtlaus stod framfor hans velde.

mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

24 Um eg mi lit til gullet sette, og voni til det fine gull,

Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

25 Gledde eg meg ved auka rikdom, og alt eg vann meg med mi hand,

ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

26 såg eg på ljoset når det stråla, på månen der han skreid i glans,

ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

27 vart hjarta mitt i løyndom dåra, so kyss på hand til deim eg sende,

és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

28 so var det og straffande brot, då neitta eg min Gud der uppe.

az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

29 Hev eg meg gledt ved uvens uferd, og jubla når han kom i skade,

Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

30 - men eg let ikkje munnen synda og banna honom ifrå livet -

hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

31 hev ei mitt husfolk stendigt sagt: «Kven gjekk vel svolten frå hans bord?»

ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

32 - Eg let’kje framand natta ute; for ferdamann eg opna døri -

az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

33 hev eg som Adam dult mi synd, og løynt mi misgjerd i min barm,

ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

34 di eg var rædd den store hop og ottast spott frå ættefrendar, so stilt eg heldt meg innum dører?

mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

35 Å, vilde nokon høyra på meg! Sjå her er underskrifti mi, lat berre Allvald svara meg! Fekk eg den skrift min motpart skreiv,

Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

36 den skulde eg på oksli bera og binda på meg som ein krans

bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

37 eg melde honom kvart mitt stig, og som ein hovding møta honom.

lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

38 Dersom min åker klagar meg, og um plogforerne lyt gråta,

Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

39 åt eg hans grøda ubetalt, tok livet eg av eigarmannen:

ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

40 Lat då for kveite klunger gro, og ugras der eg sådde bygg!» Her endar Jobs tale.

búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.