Jobs 30

1 Men no er eg til spott for deim som yngre er av år enn eg; eg deira feder ikkje fann verdige plass hjå gjætarhunden.

És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

2 Magtlause er og deira hender, og deira saft og kraft er burte;

Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

3 Dei magre er av naud og svolt, dei gneg i turre øydemarki som alt i går var reine audni,

szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

4 og plukkar melde millom kjørri og hev til føda einerot.

a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

5 Frå folket vert dei jaga burt, fær tjuvemann slengt etter seg.

Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

6 Dei gøymer seg i fæle gil, i holor uti jord og fjell;

Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

7 og millom buskor skrålar dei og samlast under netlerunnar;

Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

8 ei ætt av dårar og namnlause som ein helst piskar ut or landet.

Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

9 No er eg slengjestev for deim, eit ordtak hev for deim eg vorte.

De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

10 Dei styggjest ved meg, held seg burte og sparer ei å sputta på meg.

Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

11 Utan all blygd dei krenkjer meg, hiv av kvart band framfor mi åsyn.

Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

12 Eit utjo reiser seg til høgre, dei spenner mine føter burt, og legg ulukke-vegar mot meg.

Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

13 Og stigen min den bryt dei upp og hjelper til med mi ulukka, dei som er hjelpelause sjølv.

Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

14 Som gjenom vide murbrot kjem dei, velter seg fram med bråk og brak.

Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

15 Imot meg vender rædslor seg, mi æra elter dei som stormen, mi velferd kvarv som lette sky.

Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

16 No jamrar seg mi sjæl i meg; usæle dagar held meg fast.

És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

17 Natti gneg mine knokar av meg, min verk, mi pina aldri søv.

Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

18 Ved allmagt vert min klædnad vanstelt, heng tett som skjortekragen kring meg.

Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

19 Han kasta meg i skarnet ned; og eg ser ut som mold og oska.

Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

20 Eg skrik til deg, du svarar ikkje, eg stend der, og du stirer på meg.

Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

21 Hard hev du vorte imot meg, du stri’r mot meg med veldug hand.

kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

22 Du let meg fara burt i stormen, du let meg tynast i hans brus.

Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

23 Eg veit du fører meg til dauden, der alt som liver samlast lyt.

Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

24 Kven kavar ikkje når han søkk? Kven ropar ikkje ut i fåren?

Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

25 Gret eg’kje sjølv med den fortrykte, og syrgde yver fatigmann?

Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

26 Eg vona godt, men det kom vondt, eg venta ljos, men myrker kom.

Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

27 Det kokar allstødt i mitt indre, ulukkedagen møter meg.

Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

28 Svart gjeng eg kring, men ikkje solbrend, eg ris i flokken, skrik um hjelp.

Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

29 Bror åt sjakalar hev eg vorte, til strussar eg ein frende er.

Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

30 Mi hud er svart og flaknar av; det brenn i mine bein av hite.

Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

31 Min cither hev eg bytt i sorg, og fløyta mi med gråtar-mål.

Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.