Jobs 23

1 Då svara Job og sagde:

Felele pedig Jób, és monda:

2 «Endå gjeld klaga mi for tråss, tungt legg eg handi på min sukk.

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3 Berre eg kunde finna honom og koma til hans bustad fram!

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4 Då la eg fram for han mi sak og fyllte munnen min med prov.

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5 Då høyrde eg kva svar han gav, og merka det han sa til meg.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6 Vilde med magt han mot meg standa? Nei, lyda på meg vilde han.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

7 Ein skuldfri stod då for han fram; for alltid slapp eg domar min.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

8 Gjeng eg i aust, han er’kje der; mot vest, eg vert han ikkje var;

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

9 i nord han verkar, ei eg ser han, han snur mot sud, eg ser han ikkje.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

10 For all den veg eg fer han kjenner; prøvde han meg, eg var som gull.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11 Min fot hev fylgt i faret hans; hans veg eg gjeng ubrigdeleg,

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

12 veik ei frå det hans lippa baud, meir enn mi lov eg lydde hans.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13 Men ein er han, kven hindrar honom? Det han hev hug til, gjer han og.

Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

14 Han um min lagnad avgjerd tek, og hev med meg so mangt i emning.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

15 Eg difor ræddast for hans åsyn, når eg det minnest, skjelv eg for han.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

16 Ja, Gud hev brote ned mitt mod, og Allvald hev gjort meg fælen,

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

17 ei er det myrkret som meg tyner, og ei mi eigi myrke åsyn.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!