Jobs 21
1 Då svara Job og sagde:
Felele pedig Jób, és monda:
2 «Å høyr då, høyr på mine ord! Gjev i minsto det til trøyst!
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Lat meg få lov å tala ut, so kann du spotta etterpå.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Klagar eg vel på menneskje? Og hev eg ikkje grunn til harm?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Vend dykk til meg, og ottast so; legg handi so på dykkar munn.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Eg støkk, når eg det kjem i hug; ei bivring gjenom kroppen gjeng.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Kvifor fær dei gudlause liva, auka i magt som åri gjeng?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Dei ser si ætt stå fast ikring deim, dei hev sitt avkjøme for augo.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 I fred stend husi deira trygge, Guds svipa råkar ikkje deim;
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 med heppa parast deira fe, og kyrne kastar aldri kalv.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Dei slepper borni ut som lamb, og gutarne i leiken hoppar;
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Dei syng til trumma og til cither og frygdar seg ved fløyteljod.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Til Gud dei segjer: «Haldt deg burte!» Me vil’kje kjenna dine vegar!
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Kvi skal me tena den Allsterke? Kva gagnar det å be til honom?»
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 «Dei hev’kje lukka si i handi» - Langt burt frå meg med gudlaus råd!
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Når sloknar lampa for gudlause? Når kjem ulukka yver deim? Gjev han deim straff i vreidesmod?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Fer dei vel burt som strå for vind, lik agner som i stormen fyk?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 «Gud gøymer straffi til hans born.» Nei, sjølv skal mannen straffi kjenna!
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Lat han få sjå sitt eige fall og drikka harm frå den Allsterke!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Kva bryr han seg vel um sitt hus, når månadstalet hans er fullt?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Vil nokon hjelpa Gud til kunnskap, han som er domar for dei høgste?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Den eine døyr på velmagts høgd, fullkomleg trygg og fredeleg;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 hans fat er fulle utav mjølk, og i hans bein er mergen frisk;
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 den andre døyr so beisk i hug, hev ingenting av lukka smaka.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Dei båe vert i moldi lagde, og deira klednad makkar er.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Sjå kor eg kjennar dykkar tankar, og dykkar meinkrokar mot meg.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 De spør: «Kvar er vel stormannshuset? Kvar er det tjeld der gudlause bur?»
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Hev de’kje høyrt av ferdafolk - de trur vel det som dei fortel -:
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 «Den vonde frå ulukka slepp; han berga vert på vreidedagen.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Kven lastar honom for hans ferd? Og straffar honom for hans gjerd?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Han vert til gravi båren burt, og ved hans gravhaug held dei vakt.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Søtt søv han under torv i dal, og i hans far all verdi fer, som tallause gjekk fyre honom.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Det trøystar meg med tome ord; av dykkar svar er sviket att.»
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
