Jobs 19
1 Då svara Job og sagde:
Felele pedig Jób, és monda:
2 «Kor lenge vil mi sjel de harma og krasa meg med dykkar ord?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Ti gonger hev de no meg spotta; de skjemmest ei å krenkja meg.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Hev eg i røyndi mistak gjort, dei mistak er mi eigi sak.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Vil de dykk briska imot meg, som um eg lid mi skam med rette?
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Hugs på at Gud hev bøygt meg ned og spana kringum meg sitt garn.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Eg ropar: «Vald!» - men eg fær’kje svar; eg ropar: «Hjelp!» men fær’kje rett.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Han stengjer vegen for min fot, og myrker legg han på min stig.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Min heidersklædnad drog han av; han frå mitt hovud kransen tok.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Mi vern han braut, so eg gjekk under, mi von sleit han lik treet upp.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Hans vreide logar meg imot, og for ein fiend’ held han meg.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Hans skarar stemner fram mot meg; dei brøyter seg ein veg mot meg og lægrar seg kring tjeldet mitt.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Han dreiv ifrå meg mine frendar, og kjenningar vart framande.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Skyldfolki held seg burte frå meg, husvenerne hev gløymt meg burt.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 For hjon og tenar er eg framand; dei held meg for ein ukjend mann.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Ei svarar drengen på mitt rop. Eg må med munnen tigga honom;
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 min ande byd imot for kona, eg tevjar ilt for mine sambrør.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Jamvel smågutar spottar meg, når eg stend upp, dei talar mot meg.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Dei styggjest for meg mine vener, og dei eg elska, snur seg mot meg.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Min kropp er berre skin og bein, snaudt hev eg endå tannkjøt att.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Hav medynk, medynk, mine vener! Gud hev meg råka med si hand.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Kvifor skal de som Gud meg jaga, og vert ei mette av mitt kjøt?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Å, gjev at mine ord vart skrivne, og i ei bok vart rita inn,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 ja, vart med jarnmeitel og bly for ævleg tid i berget hogne!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Eg veit at min utløysar liver, til sist han yver moldi kjem.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Og når mi hud er øydelagd, ut frå mitt kjøt då ser eg Gud,
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 eg honom ser som venen min, mitt auga ser det, ingen framand! Å, nyro lengtar i mitt liv!
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 De segjer: «Me vil jaga honom!» - som um orsaki låg hjå meg!
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Men de lyt agta dykk for sverdet; for vreide vert ved sverdet straffa. Og de skal vita: domen kjem.»
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
