Jobs 15
1 Då tok Elifaz frå Teman til ords og sagde:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 «Kjem svar i vind og ver frå vismann? Fyller han barmen sin med storm?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Vil han med ugangstale lasta? Med ord som nyttelause er?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Otten for Gud den bryt du ned og skjeplar andakt for Guds åsyn.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 For syndi styrer munnen din; du talar som dei falske talar.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Din munn deg dømer, ikkje eg; og dine lippor vitnar mot deg.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Vart fyrst av menneskje du fødd? Vert fyre haugarne du avla?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Var du i Guds rådleggjing med? Og fekk du visdom til deg rana?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Kva veit du som me ikkje veit? Kva skynar du som me ei kjenner?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Gråhærd og gamling er hjå oss; han eldre er enn jamvel far din.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Er trøyst frå Gud det altfor ring? Vanvyrder du eit rolegt ord?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Kvi let du hugen eggja deg? Kvi let du auga rulla vilt?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 For imot Gud din harm du snur og let or munnen ordi strøyma.
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Kor kann vel mannen vera rein? Og kvinnefødde hava rett?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 På sine heilage han lit ei; for honom er’kje himmeln rein,
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 langt mindre då ein styggeting, ein mann som urett drikk som med vatn.
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Eg vil deg læra; høyr på meg! Det som eg såg, vil eg deg melda,
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 det som vismenner segja kann, og ei hev dult frå sine feder,
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 dei som åleine landet åtte, og ingen framand kom bland deim.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 Den vonde stødt i uro liver, for valdsmann gøymt er fåe år.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 I øyro rædsletonar ljomar; fyrr han veit av, kjem tynaren.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Han trur’kje han kann fly frå myrkret; han venta lyt det kvasse sverd.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Han leitar etter brød: Kvar er det? Han veit, ein myrk dag er for hand.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Naud, trengsla skræmer, tyngjer honom, liksom ein konge budd til strid.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 For imot Gud han lyfte handi og våga tråssa Allvalds-Gud,
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 han storma fram med nakken lyft, med vern utav skjold-ryggjer sterke;
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 han dekte andlitet med feitt og gjorde sine lender feite.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 Han budde i bannstøytte byar, i hus som ingen burde bu i, men til grushaugar etla var.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Han vart’kje rik, hans gods kverv burt, hans grøda luter ei mot jordi.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 Han kann’kje koma undan myrkret. Hans greiner turkast burt i hiten, og han kjem burt ved hans munns ande.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Trur han på fåfengd, vert han narra, og berre fåfengd haustar han.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Fyrr dagen kjem, då vert det uppfyllt, hans palmegreiner grønkar ikkje.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 Lik vinstokk misser han si druva, spiller sin blom som oljetreet.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Ein syndarflokk set ingi frukt, og elden øyder mute- tjeldi.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Dei avlar møda, føder tjon, og svik i fanget sitt dei nører.»
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
