Jobs 14
1 Sjå - menneskjet, av kvinna født, det liver stutt, av uro mett.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 Som blom det sprett og visnar burt, ja, lik ein skugge burt det fer.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 Men du med honom auga held, og meg du dreg for domen din.
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Skal tru det av ein urein kjem ein som er rein? Nei, ikkje ein!
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Når dagetalet hans er sett, hans månads-tal sett fast hjå deg, når du for han ei grensa drog som ei han yverskrida kann,
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 so snu deg frå, lat han få fred og ha sin dag som leigekaren!
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 For treet er det endå von; um det vert det hogge, sprett det att, på renningar det vantar ikkje.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Når røterne i jordi eldest, og stomnen døyr i turre mold,
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 ved dåm av vatnet skyt det knupp, fær som ein stikling grøne greiner.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 Men døyr ein mann, då ligg han der; han andast, og kvar er han då?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 Som vatnet renn ut or ein sjø, som elvi minkar, turkast ut,
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 so ligg ein mann, ris ikkje upp; til himmeln kverv, dei vaknar ikkje; ein kann’kje vekkja deim or svevnen.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 Å, gjev du gøymde meg i helheim, løynde meg, til din vreide gav seg, gav meg ein frest, og so meg hugsa! (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 Tru mannen døyr og livnar att? I all min strid eg skulde vona og venta til avløysing kom.
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Eg skulde svara, når du ropa og lengta mot dine eige verk.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 Men no du tel kvart stig eg tek og agtar vel på syndi mi;
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 mi synd er læst i pungen inn, og på mi skuld du gøymer vel!
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 Som fjellet fell og smuldrast burt, og berget frå sin stad vert flutt,
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 Som vatnet holar steinen ut, og flaumen skolar moldi burt, so tek du ifrå mannen voni
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 og tyngjer honom ned for alltid. Han fer av stad; med åsyn rengd du sender honom burt frå deg.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 Han veit’kje um hans born vert heidra; han merkar ikkje um dei armast;
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 Hans eigen kropp hans liding valdar, og sjæli græt for eigi sorg.»
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
