Jobs 13
1 Ja, allting hev mitt auga set og øyra høyrde og forstod;
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 alt det de veit, det veit eg og; for dykk eg ei tilbake stend.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Men eg til Allvalds Gud vil tala, med Gud eg vil til retten ganga;
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Men de vil dekkja til med lygn, er berre ugagnslækjarar.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Å, gjev de vilde tegja still, so kunde det for visdom gjelda.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Høyr på den skrapa eg vil gjeva, merk når mi lippa åtak gjer!
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Vil de forsvara Gud med lygn? Vil de hans sak med urett verja?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Vil de for honom gjera mismun, og spela Guds sakførarar?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Gjeng det dykk vel, når han dykk prøver? Kann de han narra som eit mennesk’?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Han skal so visst dykk straffa strengt, um de slik mismunn gjer i løynd.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Med høgdi si han skræmar dykk, hans rædsla yver dykk skal falla.
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Og dykkar kraft-ord vert til oska, og dykkar prov til blaute leir.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Teg stilt, lat meg tala ut, so fær det gå meg som det kann!
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Kvi skuld’ eg ta mitt kjøt i tenner? Og halda livet mitt i handi?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Han drep meg, ei eg ventar anna, mi ferd for han lik’vel eg hævdar.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Men ogso det skal hjelpa meg; hjå han fær ingen urein møta.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 So høyr då det eg segja vil; lat meg for dykkar øyro tala!
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Eg saki hev til rettes lagt; eg skal få rett, det veit eg visst.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Kven er det som med meg kann strida? Eg skulde tegja stilt og døy.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Tvo ting må du spara meg for; då løyner eg meg ikkje for deg:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Di hand lyt burt frå meg du taka, lat ei di rædsla skræma meg!
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Stemn meg so inn! eg stend til svars; eller eg talar og du svarar.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Kor mange brot og synder hev eg? Seg meg mi misgjerd og mi synd!
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Kvifor vil du di åsyn løyna og for ein fiend’ halda meg?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Vil eit burtblåse blad du skræma? Forfylgja du eit visna strå? -
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Når du idømer meg slik straff og let meg erva ungdoms synder
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 og legg i stokken mine føter, og vaktar alle mine vegar, slær krins um mine foteblad.
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Og det mot ein som morkna er, lik klædeplagg som mol et upp.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
