< Jobs 11 >
1 Då tok Sofar frå Na’ama til ords og sagde:
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2 «Skal slik ei svalling ei få svar? Skal slik ein storpratar få rett?
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3 Skal menner for din ordflaum tegja? Skal du få spotta utan skjemsla?
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4 Du segjer: «Rein er læra mi, eg skuldfri er i dine augo.»
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5 Men dersom berre Gud vil tala og opna munnen sin mot deg,
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6 og syna deg sin løynde visdom, kor han eig vit i dobbelt mål! Då skulde du nok skyna at Gud gjev deg noko til av syndi.
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7 Skal tru Guds tankedjup du kjenner? Hev du nått fram til Allvalds grensa?
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8 Høgar’ enn himmelen - kva gjer du? Djupar’ enn helheimen - kva veit du? (Sheol )
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol )
9 Lenger enn jordi strekkjer seg og breidare enn havet sjølv.
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10 Når han skrid fram og legg i lekkjor, stemnar til doms, kven stoggar honom?
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11 Han kjenner deim som talar lygn; han ser den falske utan leiting.
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12 Det tome hovud fær forstand, og asenfolen vert til mann.
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13 Men vil du bu ditt hjarta rett og henderne mot honom breida
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14 og halda svik frå handa di og urett burte frå ditt tjeld,
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15 då kann du lyt’laust hovud lyfta, då stend du fast og ræddast ikkje;
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16 då kann du gløyma all di møda, liksom ei elv som framum rann.
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17 Klårar’ enn dagen stend ditt liv, og myrkret vert til morgongråe;
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18 då er du trygg, då hev du von, du ottelaus til kvile gjeng.
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19 Du ligg, og ingen upp deg skræmer, og mange vil deg gjerne tekkjast.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20 Men augo veiknar på dei vonde; dei hev’kje nokor tilflugt meir, men ventar på å anda ut.»
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!